Nah kérem szépen. Az elmúlt bejegyzés óta (cirka egy hónap) eléggé sokmindent haladgattunk. Kb mindenre volt időm, csak írni nem. Rendbetettük teljesen a kiskertünket, ahonnan reményeink szerint a táplálékunk egy részét vételezni fogjuk. 

-kinn vannak:borsó, sárgabab, száraz bab,retekből kétféle, cukkini, vörös és lila hagyma, répa, zöldség, kétféle saláta, cékla, kapor, csemege és sima uborka, krumpli, halloween tök (jah ez kellett), dísztök (ez is nélkülözhetetlen volt), laboda, csemege kukorica, spenót, karalábé, csicsóka... meg eszembe sincs minden :)

-kimegy még palántaként vagy másként: csemege uborka, 3 féle paradicsom, 3 féle paprika, sütőtök, sima tök, fejes káposzta, tojás gyömölcs, sóska meg még ez az ami most nagyon nem akar az eszembe jutni.

Valószínűleg egy darabon még fel is fogom ásni a földet, mert kevés lesz a hely. Zsuzsi ház előtti kis ágyása is már telis tele van mindenféle gyógy és fűszernövénnyel, nyáron már csipegethetünk is róluk

Éppen a vetés felénél jártam kb, amikor igencsak nagy kaland ért. Éppen ahogy kiértem a tanyára, és letámasztottam a biciklit, látom ám, olyan olyan 10 roppant jól termett és egészséges lelkiállapotú szürkemarha piheg az istállónk mellett, cseszve a világra. Meglátva őket túl a meglepetésen, már már gyönyörködtem a valóban ritka látványban, amikor is a vezér felállva elkezdte csóválni a buksiját felém, azokkal a roppant bájos méteres szarvaival, ugráltatta a seggét, és kifejezte minden ízében, hogy rohadtul nem hívott engem ide senki. Túl azon, hogy belém állt a szar, és azon morfondíroztam, hogy mi a fenéért csonkoltuk le az eperfákat, lévén így necces felmászni rájuk, a ház ablaka felé kezdtem somfordálni, ha baj van, akkor bevetem magam a kecóba. Nyílván nem bírhatták a szagom vagy valami, mert kemény vágtában elkezdtek iszkolni ők is az udvarból kifele, amit szerencsésen még sikerült megörökítenem a telefonommal, hogy ne higgyétek, hogy kamuzok :) Az élmény nagyságát görgetve magamban jutottam el a felismerésig, hogy ha marha, akkor dagonya. Ha dagonya, akkor pedig a kiskertünk... akkor  szépen lesomfordáltam a televényünkre, amikor is megdöbbentő látvány fogadott. A felét, a még be nem vetettet széjjel túrták segg mélységig, de a veteménybe bele sem nyúltak. Mondom ez hogy lehet..... szerencsémre ott hagytam hosszában a vetemény mellett a kis zsineget, amivel mértük ki a sorokat. Konkrétan a földön volt, de azt hitték villanypásztor, így nem mentek át rajta. Illetve csak egy lépte át, de ő semmiféle kárt nem tett. Ha ez nem az isteni gondviselés, akkor nemtudom mi az :D Többek mondták azóta, hogy néha vándorló méneseket, vagy csatangoló barikat is lehet látni ahogy átvágnaka  pusztán... hát jah.... van egy tanya kb 1 km-re ahol nem igen őrzik a jószágot, a gazda kakil a birtokára, aki ellátja, az meg lehet ritkán józan :)

Belül kb végeztünk a vakolásssal, mindjárt kész a mennyezet letakarítása, megvannak a küszöbök, lassan glettelgetünk, nomeg téglázgatunk. Belülről csak egy fotót osztok,a  többit majd akkor, ha látványos lesz. Az udvar lenyírva, és szemét nélkül már egész tipp topp. A szomszéd tanyán lehetőségünk volt kicsit belemélyedni a kecskézés rejtelmeibe Zsuzsival, ahol fejés gyorstalpalón estünk át, és megismerkedtünk a képen mellékelt kecskével, Luival, aki a főnök. Ne tévesszen meg titeket a kinézete és mérete, rettegésben tartja az egész nyájat, és térdre kényszerít mindenkit. Igyekezzük szolgálni őt O.O

Büdös vad gnúk a birtokon -.-:

A főnök szemrevételez!:

Végre szemét nélkül:

Lenyírva:

Azért belül is történt ez az, de a többi még titok O.O:

Végezetül de nem utolsósorban Lui a csendes gyilkos harci törpe kecske és Zsuzsi.