Jelenkorunk talàn legnagyobb problémàja, hogy a màr végletekig modernizàlódó vilàgban, egész generàciók nőnek fel úgy, hogy egy teljesen mesterséges környezetben, illetve virtualizàlódó vilàgban tengetik mindennapjaikat. Ennek köszönhetően gondolkodàsukban ezeket a sémàkat lekövetve, teljesen elszakadnak a természetes valósàgtól. Ha fogunk egy így felnövő embert, és kitesszük egy normàlis, legkondicionàló, gàz/elektromos fűtés, wifi, beton, millió elektromos kütyü mentes környezetbe, teljesen halàlra vannak ítélve. Nem is tudnak hirtelen mit kezdeni a helyzettel. Úgy néznek ki mint okostelefon a krumpliföld poràban. Vagyis sza.rul.  A félelmetes az, hogy ez màr nem elvétve jelen lévő probléma, hanem ma màr a gyermekek nagyrésze valóban így nő fel. És ez veszélyes. Mert ha elveszítjük a làbunk alól a valós talajt, elfelejtjük a természet törvényszerűségeit, garantàlt az egyéni és civilizàciós pofàraesés. Ma ezt a valósàgtól elszakadt hazug vilàgképet közvetíti a legtöbb esetben a média és internet vilàga, valamint sok egyàltalàn nem àrtalmatlan új eszmeàramlat is. Ennek az elszakadàsnak egyik jele az, hogy az emberiség egyre nagyobb része màr önmaga alapvető biológiai és pszichológiai törvényszerűségeivel sincs tisztàban, virtualizàlódva él, nem létező kitalàlt önazonossàgokat szerepjàtszva. Egy olyan tömeggel, ami így mindenből kiszakadva, mindenféle valós szellemi és vérségi köteléktől megfosztva él, egy virtuàlis identitàsban, bàrmit meg lehet tenni, semmi nem érdekli ami valós, hisz mindent relativizàl tökéletes széthullàsàban. De ez a teljes nemi, ideológiai, vérségi és természeti relativizmus csak a mesterséges, életidegen csupàn emberi technológiàn és iparon alapuló, teljesen virtualizàlódó életet élő embertömeggel etethető meg, lévén csak itt tartható fenn ez a gondolkodàs. A valósàgban ez fenntarthatatlan. Ahogy lekötik a modern vilàg technológiai infúziójàról az ilyen embert, összeomlik és elpusztul. Ne tegyük ezt az új generàciókkal.

Tanítsuk meg nekik a valós vilàg törvényeit, engedjük hogy megismerjék a valósàgot. A valósàg pedig ott kinn van. A hegyekben, erdőkben, fàkban, vizekben, àllatokban, a màsik ember valós tapintàsàban, illatàban és szagàban, a halàlban, a születésben, a föld ízében. Nem egy hulladék virtuàlis térben. Ez kiegészítése lehet csupàn az életnek és nem maga az élet.

Most néhány információ erejéig mulcsozási technikámat szeretném bemutatni, amit innen onnan lopkodtam össze elemeiben, illetve saját ötleteket is belevittem.

A 2019-es év volt az első, hogy mulcsozással próbálkoztam a kertben, szántás, rotálás nélkül. Jó eredményt hozott, így 2020-ban is ilyen nyomvonalon akarom alakítani a kertemet. Permetezni ebben az évben semmit nem permeteztem, és ebben is jó tapasztalataim voltak. Ez szerintem mulcsozás nélkül elképzelhetetlen lett volna. 

A technikám a talajtakarásban azért ilyen, mert pénztárca kímélő, és mert a közvetlen környezetemből ezt tudom beszerezni. Úgy alapvetően szerintem az lenne a lényeg, hogy minél kevesebb külső forrás bevonásával tudjuk ezt megoldani. A kert nagysága egyébként 220 m2 körül van.

Késő ősszel a kertet teljesen kitakarítottam. Vagyis kihúzgáltam a gazakat, kipakoltam a karókat, és a sorjelzőket. Aztán az egészet, az udvaron és az erdőben lehulló lombbal, avartakaróval fedtem be. Az erdei lombbal kevert tényleges avar humusztartalma igen nagy, ezért tulajdonképpen természetes komposzt is. A lomb, pedig tavaszra bomlik el egész jól. Az egész kert vékony hamuréteget is kap, ami a kazánban termelődik mintegy ballasztanyagként. Külső elemként kerül még be a kertbe a tavaszi szalma takarás, erre az avar rétegre, ami július végéig, augusztus közepéig némi odafigyeléssel gazmentesen tartja a helyet. Utána már mindenképpen gyomlálni kell. Ez évben is úgy csináltam, és nekem bevált, hogy a kihúzott gyomot nem valahol komposztáltam, vagy kidobtam, hanem rögtön visszapakoltam talajtakarásnak. Amennyiben tavasszal nem jutnék szalmához, annyiban hordok még rá egy réteg erdőföldet, hogy laza maradjon a felső réteg szerkezete. Így nyílván korábban kell kezdenem a gazolást. Ha minden jól megy, 2021-re már saját kaszálékkal szeretném fedni tavasszal az egészet.  Sajnos ebben az évben ez nem valósulhatott meg, a sok építkezési munkálatra való előkészülés miatt.

Ami kell egy ilyen tetemes avartakaró betermeléséhez: hólapát (nem félreírás) vasvilla, és egy tragacs. Valamilyen széles szájú gereblye is ajánlott. Tapasztalatom az, hogy a mintegy már nagy gallytalanított területről hólapáttal a legjobb felszedni az avart. A kisebb gallyak nyugodtan mehetnek a kertbe, jót is teszünk ezzel az egésznek.

Állatok a kertben:

Külön eleme a kertemnek a kifejlett, életerős vakondpopuláció. Megtanultunk békésen együttélni. Kisebb nagyobb torzsalkodásaink vannak, de a kapcsolatunk baráti. Sőt! A bekerült sok avarral, bizony erősen megnőtt a kert patakukac és mindenféle gumó, gyökérrágó jószág állománya. Ezek bekebelezésében a vakondok nagyon nagy segítséget nyújtanak. Ők a mélység predátorai. A kert felső rétegének elegyengetésében, és növényrágó jószágainak megtisztításában nagyon fontosak a késő ősztől kora tavaszig ráengedett 7 baromfi is. Nem csak átforgatják a kertet kéártevő után kutatva, hanem szépen beledolgozzák a hamut is.

A képeken látható roppant szemfüles bogyó kutya is nagyon fontos, hiszen remek hallásával a kertet körbevevő kis facsemetéket védi az őzek pusztításaitól, valamint a vakondokat is azért cseszteti, hogy nehogy vészesen túlszaporodjanak. De ebben a macskáink is királyak. Érdekes mód a kertben túrás nagyon elvétve akad, míg a kertet körülvevő füves, cserjékkel, fákkal frissen beültetett övezetben összpontosulnak.

Összességében igyekszem egy különböző hatásokat kiegyensúlyozó mini ökoszisztémát létrehozni.

Avartakaró:

hamu takarás:

Vakondtúrások a kert körül (benne szinte sosem) és bogyó kutya a táplálkozási piramis csúcsán :)

Az utóbbi időszakban a kert mellett nagy erőkkel vetettem bele magam az építkezési munkálatokba. Elkezdtem felújítani az istállót, aminek keretén belül a kiskonyha került megrenoválásra, illetve az épület lett levakolva. Az egyik fürfal javítása még várat magára, még várom a trapézlemezt hozzá. Széldeszka lesz még feltéve, macskajárda megy köré, aztán jöhet a meszelés. A kiskonyhából férfibarlangot alakítok ki, meg mindenes lesz. A főépület is le lett vakolva, úgyhogy betonkeverővel álmodtam egy ideig :) Rengeteg szép dísztökünk lett, amit mindenfelé elrejtettünk az udvaron. 

A mulcsolt kert valami remekül adta a terményt. 22 bokor krumpliból kapálás, töltés nélkül lett 45 kg burgonya úgy, hogy gereblyével szüreteltem. Rengeteg paradicsom került eltevésre, de paprika, uborka, minden volt ezerrel. És SEMMIT nem permeteztem egyszer sem. A csoda az volt, hogy 3 db krumplibogarat találtam, miközben az elmúlt években lezabáltak mindent. Ezek után nem igen érdekel ki mind mond, csakis a mulcsolás és permakultura :D.

Kikelt 4db kiscsibém is, de sajnos csak egy maradt meg. Ő viszont nagyon szépen kikupálódott. Jelenleg mivel erősen kezdődik a fűtési szezon, újra bevettem magam az erdőbe és gallyazok amikor időm van. Azon agyaltam, hogy nagyon snassz téma, de egy külön blogbejegyzést kellene szentelnem a favágás és gallyazás technikájának, mert az évek alatt rájöttem, hogy bizony ez egy külön művészeti ággá nőtte ki magát az életemben. Amellett, hogy a kezdetekhez képest már valami hihetetlen komfortos életet élünk, minden este 1 órát tutira a kiskonyhában töltök gyerytafény mellett, mert jobban szeretem mint az áramot. Aztán jöhet a kislányommal (aki már nem semmi 5 hónapos!) a szokásos esti játékidő. Ma a szakállamat és a hajamat érezte úgy, hogy le kell szednie, miközben vigyorogva csimpaszkodott belém, szóval igen, építkezés mellett, kell a tanyasi feltöltődés :D Még jó, hogy ezért nem kell elmennem sehová :)

előtte

utána

Már csak a répa és a feketeretek árválkodik a kertben. Ott még letakarítás és mulcsozás előtt, ami majd lehullot falevéllel fog megvalósulni.

Kicsi kincsem :)

Anyu és kicsi E turkálják az avart, amíg én gallyat pakolok :)

Az utóbbi időben kicsit pihentettük a blogot, ennek több oka is volt. Egyrészt nem volt kinn netünk (ami már van), illetve a rengeteg tennivaló mellett nem éreztem magamban ehhez is az erőt. Számtalan változás volt nálunk az elmúlt időszakban. A legnagyobb az, hogy e év május 17-én megszületett kislányunk Zita, aki amellett, hogy über mega cuki kis teremtés, már most erősen rákattant a tanyasi életérzésre, vagyis kötelező jelleggel mindennap babakocsiztatni kell a pusztában, mert ha nem órákig tartó rílással büntet minket a mulasztásért :) Sikerült összehozni a központi fűtést, így már a múlt télen teljes komfortban vészeltük át a telet. Emellett beszereztünk egy kis Clio-t, amivel fényévekkel könnyebb lett az életünk, lévén már nem csak a biciklire vagyunk ráutalva. Asszonykám is megszerezte a jogsit, így ő is bármikor bárhova eltud menni a picivel. Megjegyzem 2017 szeptembere óta immár a házasság szentségében is összekötöttük az életünket, úgyhogy az én fejem is belett kötve. Dömpi kutya okosabb és bölcsebb lett, illetve 1 éves lett új szerzeményünk Bogyó, aki 30-40 generációra visszamenő terelőkutya és tanyasikutya ősökkel rendelkező fenevad. A kecskéket leadtuk, mert nagyon sok plusz munkát jelentettek, kellő felkészültség híján. A disznó ól bővítése és reparálása most lesz megoldva a nyáron, reményeink szerint így ősszel, vagy kora tavasszal beszerzünk két vietnámi malacot. Tyúkok gazdagon tojnak, egy éppen elült, várjuk a kiscsibéket. Tavaly egy remekbeszabott kazánház készült kiépítésre. 

Ebben az évben először kezdtem mulcsolásos és permakulturás módszerekkel művelni a kertet. Az eddigi eredmények fenomenálisak. nem akarom elkiabálni, de eleddig mindenféle permetszer nélkül is minden teljesen egészséges benne. Életemben először még krumplibogár sem keseríti az életünket. Nincs kapálás, nincs ásás, csak gazolás és mulcsolás. A talaj szerkezete hihetetlen sebességgel alakul át. Felhúztunk egy remek kocsibeállót, apóstól kaptunk egy szuper kerti zuhanyt, meg párakaput. Végre lett egy fűkaszánk is. Hű... talán a gangról nem is írtam még. Szóval kész lett az is, remek oszlopokkal, betonozott aljzattal. Ezzel együtt a ház körül meglett a macskajárda is. Amit mielőtt megkötött volna a beton, tényleg összejártak a macskák. Sokat figyeltünk a kert és az udvar kialakítására, így számtalan málna, szeder, szamóca került kiültetésre, nomeg sok kis fa és bokor is, amiknek egy része kiment, más részük erősödik. 

A kertben jelenleg számtalan motyó vasn, mint: paprika (3 féle), paradicsom (3 féle), uborka (2 féle), sütőtök, turbántök,halloween tök, cukkini, répa, burgonya, cékla, vörös és lila hagyma, gyöngy hagyma, borsó, száraz bab, zöldbab, futóbab, karalábé, saláta, káposzta, és még bánat se tudja mi minden. Ki kerül még téli retek, meg még ami eszembe jut. Az éves zöldség fogyasztásunkat ez tulajdonképpen  fedezi. Tojásfogyasztásunk is óriási. Anyósom tésztát is készített nekünk belőle, aminek a minősége fenomenális. Rengeteg lekvárt tettünk el még tavaly, (szamóva, szilva, meggy), de ebben az évben is sokat tervezünk. A savanyú uborkánk is nagyon ott van :)

Ja, és új szivattyú is került az aknába, ami már jól tolja a vizet, valamint a nortonfej is beállításra került, így ha nincs áram is van víz. Hiába az életet könnyítő sok technológia, még mindig azt vallom, ha holnap lekapcsolják a  villanyt, akkor is kaja, fűtés és víz legyen mindenkitől függetlenül. Ezt sikerült megvalósítani.

Nyilván nem tudok itt felsorolni minden történést, csak egyfajta múlt behozóként szántam ezt a néhány mondatot. A továbbiakban is még számtalan tennivaló akad (asszem sosem lesz vége). Ami fontos, hogy örömmel csinálja az ember, mert ez egy alkotó és teremtő élet. A továbbiakban majd sűrűbben jelentkezem. És most álljon itt néhány kép.

Szerelmeim :)

Ott a központi! :D

Egy új és gyönyörű kecskével gazdagodtunk. Szinte tisztavérű alpesi bak. Ő lesz a tenyészhímünk. Egy másik dicső kecskés tanyáról hoztuk esőben. A kocsiban az ölemben ült, azóta országos cimborák vagyunk. Odajön ahol én vagyok, és roppant mód barátságos kapcsolatban vagyunk. A másik kis bakkecskénk herélésre kerül, aztán felhizlaljuk, és alkalomadtán megrottyantjuk :)

Igen bejött a retek termés, nagyjából retket eszünk retekkel, meg bőszen osztogatom is szétfelé, mert ennyit bekajolni lehetetlenség. A sárgabab is kijött már a kertben, minden kivetése megtörtént, amit szerettem volna. Már csak a paprika és paradicsom palánták kiültetése van hátra. Nomeg szóba jöhet még más, de az már mind csak plusz... pl padlizsán. vettünk egy kis elektromos fűnyírót is, így már vége az udvaron a dzsindzsa korszaknak. Ottan szépen vágott gyep vagyon. Zsuzska szépen levágta. Én meg mostanában nagyban kaszálok, és gyűjtöm az alomnak és kajának valót. Van ahol majd hasig ér a fű O.o

Herceg, a kecske!

a híres nevezetes trágya gomba!

gyorsan összedobott túlélő kaja helyi cuccokból

Speciális jégbor :D Zsuzsi benne felejtette a fagyóban, én pedig menteni próbálom a menthetőt.

Április végén Dömpi kiherélésre került, szegény kicsit rottyon volt vagy egy órán keresztül, aztán mintha nem is történt volna semmi. Jelentem már vékonyodik az ugatása Zsuzsi nagy örömére. Mostanában leginkább a kertet csinálom. Eléggé sok munkát kivesz az emberből. Illetve az összedőlt ólrészt takarítottam ki. Gigantikus mennyiségű fólia meg fahulladék, vas jött ki alóla. Elvoltam vele összeadva vagy 2 napig. Remélem nemsokára neki tudok ugrani a csapottetős új istálló rész felépítésének. Áthelyeztük a nyársalót, ültettünk egy csomó virágot, elkezdtünk kialakítani egy fűszerkertet, muskátli tartót szereltünk a házra, nomeg millió dolgot csináltunk még, de le nem pötyögöm most, mert napestig eltartana.

Kezdek egyre elégedettebb lenni, mert egész belakottá vált a tanyácska, mind kívül, mind belül. A tyúkok tojnak, kiskecskék randalíroznak, disznók híznak (persze vietnámihoz mérten), a kert gyarapodik, kell ennél több? :) Mostanában egyre több időt foglalkozom a neolit és paleolit, valamint a természeti népek építészetével, technikai kultúrájával. Nomeg természetesen a népi építészettel is. Nem gondolná az ember, de annyi nagyon ötletes és egyszerű technikára rávezetik az érdeklődőt, hogy csak na. A jövőben készülő ólakat is ebből vett ötletek felhasználásával csinálom meg. Egyre jobban úgy gondolom, hogy a modern életre való nevelés mellett ami ma nincsen), elengedhetetlenül szükséges lenne a gyerekeket, vagy éppen felnőtteket megtanítani a legelemibb építészeti és eszközkultúrára, az alapszintű mezőgazdasági és állattartási, vadászati, halászati, gyűjtögetési ismeretekről nem is beszélve. Az emberben alaphangon olyan alkotói potencia van, amivel ezeket játszva megtudja tanulni, és tovább tudja fejleszteni. Egy ilyen tudással, és kreativitással rendelkező ember aki alapvetően ilyennek van teremtve, (csak manapság ez el van nyomva, és látens állapotba van helyezve), teljes önbizalommal, természet és ember szeretettel, tisztelettel, egészséges magabiztossággal élhet a világban. Mert tudja azt, hogy az életéhez minden potencia ott van bennne. Ha kell simán otthont épít magának, alapvető eszközöket a semmiből elkészít, és akkor sem esik kétségbe, ha nem tudja a boltban megvenni az ételét. Ez valóban a természetes, alaphelyzete az embernek. Ezt jó lenne megőrizni minden körülmények között, még a modern kor sok áldással, de mégtöbb negativitással terhelt világában is. Az egészséges önállóság, magabiztosság, emberi természetesség éppen az Isten által teremtett emberben az, ami közel tudja őt vinni teremtőjéhez, és embertársaihoz is. Mert ezek elemi alapjai a kibontakozó szeretetnek, tiszteletnek, gyönyörködésnek, önuralomnak, és szabad és tudatos jó értelemben vett önfeláldozásnak. Ami akárhogy is vesszük a paraszti élet sajátossága is. Mert itt az ember elsősorban szolgál. És szolgálatában szabad és úr.

töketlen, még a bódító hatása alatt

szivárvány ölelésében az otthonunk

egy alvó kecske KÖZELRŐL. ritka fotó O.O

két napja kiléptem reggel a házból, és egy bazi nagy sas pislogott velem szemben az úton. Alig akart elrepülni. Ezt hagyta a helyén. Fogott egy nyuszit. Már fületlen a lelkem. Legalább meglett a vasárnapi hús adag... nem is! :D

készülő fűszeres kert

sütögető/bográcsozó

növekednek

virágtartók a kecón

Múlt héten szabin voltam, és ennek megfelelően figyeltem arra, hogy legyen néhány olyan napom is, amikor nem csak dolgozom (bár ezeket a melókat szeretem), hanem csatangolok egy kicsit a természetben. Szüleimnek volt egy tanyája a határban, amit annó megvettek, felújítottak és eladtak. A hely a Bösztöri tanya nevet viseli. Ahogy elindultam, meg is fogalmazódott bennem a terv, hogy ezt látogatom meg. oda vissza olyan 8 km-t tettem meg. Sok nézelődéssel, madárfütty hallgatással, és felderítéssel teli délelőtt volt. Az út nagy részét dűlőutakon tettem meg, de még csak hírmondóba sem volt ember sehol. teljes csönd és nyugalom volt mindenütt. Ahogy közeledtem a tanyához, eszembe jutott, hogy jobb kéz felől régen volt egy másik tanya is. Megbódogult ifjú koromban, amikor mienk volt a Bösztöri, apu sokat emlegette, hogy a jómunkás embereink oda jártak át borért, mert nagy szőlő volt előtte. Ahogy odaértem, csak néztem, de fel nem ismertem, mert az összes szőlőt kiszedték. Mivel láthatóan nem volt semmi mozgás, gondoltam bekukkantok egy kicsit. Nos.... érdekes élményekben volt részem. Erről csak annyit, és inkább meséljenek a képek, hogy hajdanán valami gyönyörű tanya lehetett ez. Nem csak gyönyörű, hanem gazdag is. A nagysága, a gangjának oszlopai, rendezettsége nem semmi. Szinte fájt a szívem, hogy ez is összedőlt. Méghozzá már menthetetlenül. Ezután eljutottam a hajdani tanyánkra, ahol feltűnt, hogy a hajdani, utánunk felhúzott kerítésnek hűlt helye van. Olyanokat hallottam, hogy ott laknak, meg áram is van már. Szépen besettenkedtem az udvarba, és ami fogadott, azt szintén nem tettem zsebre. A szépen felújított tanyánk összes melléképülete összedőlt, a fő épület pedig ocsmány állapotban van. Azért áll még, mert cserép tető van rajta. A pince az még tipp topp megvan, de valami róka, vagy nádi farkas, esetleg borz élhet lent, mert olyan szag volt ott, mint a vadasparkban a farkasok hátsó fertájától fél méterre. Szóval üszkös kemény...itt is álmélkodtam egy sort. Ami nagyon elgondolkodtató, hogy én ezt a tanyát még pompájában láttam, tökéletesen álló melléképületekkel. Pl a szembe ólnak már nyoma sincs. Hihetetlen gyorsan megtudják magukat adni az enyészetnek ezek az épületek. Nagyanyám ezen a vidéken élt. Elmondta, hogy anno nagyon nem így nézett ki a tanyavilág. vagyis tanya tanyát ért, minden lakott volt, mindenütt emberek voltak, minden élt. Most a hajdanvolt tanyáknak a legnagyobb része ezen a területen összedőlt. Amik még állnak, nagyrészt így állnak, vagyis romok. Amik pedig nem romok, néhány év múlva rommá válnak. Nagyon kevésben laknak, és még kevesebben laknak olyanok, akik nem csak vegetálnak tanyán, vagy éppen milliárdos vagyonukkal habzsi dőzsi kéjlakokban basáskodnak tanyán élek cimszó alatt, hanem valóban gazdálkodnak... Ez a réteg annyira vékony, hogy nagy szerencse ilyen emberekkel ismerettségbe kerülni. Szerencsémre azért ilyeneket is ismerek. Konklúzió: Ma a tanyavilág romokban. A tanya világ NEM erősödik.

A hajdani bor rezervátum:

nem semmi csűr, alatta tyúkól

alföldön nagyon ritka vendék a kiszáradt kútban

gang finom kezek munkájával

2004-es naptár még mindig a falon. Nyilván ebben az évben halt meg az öreg. Nem kellett 13 év a mostani állapotokig.

Itt valamikor sütöttek főztek

Itt pedig... minden valószínűség szerint mást is csináltak :D a meghaláson kívül persze -.-

még csodával határos módon vizet nem kapott ruhásszekrény a sarokban

ódon gyerekjáték az ágyon

gyönyörű ősöreg gyümölcsfák:

Bösztöri tanya. Nem egészen ilyen volt.

az istálló helye. Ott azt a még álló téglafalat apuék emelték, az akkor kidőlt fal pótlására.

ez egy szuper disznó és lábasjószág ól volt.

a melléképület is menthetetlen

de a helyi gyümölcsfák rendületlenül gyönyörűek

a borospince

fogalmam nincs hány éves akác. régen kútágas volt benne, ma már nincs, de kút még van.

Végre sikerült megellenie a két anyakecsónak. Bogár egy majdnem fél núbiai lógó fülű csodával, Mici pedig kettő szép barna jószággal örvendeztetett meg minket. Ezek közül az egyik eléggé gyenge, de motmár talán túléli. E hét szerdán születtek, konkrétan egy időben, néhány óra eltéréssel. A Bogár kicsinyénél pont nem voltam otthon, mert dolgoztam, mire hazaértem ott mekegett a kiskecsó. A másik kettő már akkor jött, amikor mind a ketten otthon voltunk. Nem vezettem még ellést, érdekes tapasztalat volt, annyi szent. Idegesebb voltam mint a kecske. Mire megjöttek az aprólékok sikerült felépíteni a tyúkudvart, meg megcsinálni nekik a helyüket, ami a régi fatárolónk helyén lett. Később még majd bővítve lesz. Eléggé kinyírt minket most ez a jópár nap, mert ugye ezeket megcsinálni nagy meló volt, másrészt meg 2 óránként még szoptatni a kiskecskéket eléggé leszívó tud lenni. De legalább már kettő magától eszik. A kerttel még nemcsináltunk semmit, az a jövőhét prodzsektje lesz. Akkor mindent kiakarok vetni erősen. Tyúkok miatt eddig úgysem lehetett, mert szabadon szétkaparták volna. A két kis szánentáli szépen gyarapodik, jót tesz nekik a dús kajáltatás.

sokan együtt

tyúkol belülről1.

tyúkol 2.

tyúkudvar

ilyenek nőnek a veremben a plafonról. Nagyon durva gombákok.O.O

napfelkelte egy ködös hajnalban.

Nemrégiben felhívták a figyelmemet néhány szánentáli jellegű kiskecsóra. meg is néztem őket, aztán eldöntöttük, hogy veszünk egyet. A tulajdonos úr kihozott kettőt, hogy válasszunk... mit ne mondjak nem volt szívünk elszakítani őket egymástól, így kettő lett :) Egész szép formásak, reméljük nem hullanak majd el semmiféle betegségben. Nemsokára úgyis féregírtás következik, csak elljen meg a két hasas kecskénk. Mert ugye ha megellik, és akkor kerül oltásra, akkor a tejével a gida is megkapja, így ő is védett lesz. A nagyokat kikötöm minden alkalommal legelni, az aprólékok pedig a karámba kapnak szénát, illetve zöldet. Most nagy erőkkel a tyúkudvar kiépítésével vagyok elfoglalva, mert iszonyat káosz kezd kialakulni egyébként. A tyúkokat le kell zárnom, mert nemsokára kezdődik a veteményezés. Viszont ugye a karám az kicsi nekik, illetve tiszta hadiállapot van. A hasas kecske külön csukása, kecske randalírozása a tyúkolban, ahogy viszem őket legeltetni tyúkok ki ne szökjenek, hoppá kiszöktek, büdös ganék, kiskecske tojással játszik, szóval ááá. Konkrétan így most ott bent 4 felé kell csuknom a jószágokat :D Remélem holnap teljesen kész lesz a korábbi faraktárunk helyén a tyúkol. A tyúkudvar az már tulajdonképpen kész van. Még egy kaput kell csinálnom rája. Olyan 45 m vadhálót evett megfele. Az ól az teljesen zárt lesz, de nem téliesített. Azt majd ahogy csinálom a szárnyas kecó többi részét, akkor menetközben megcsinálom.

Jani mester felszántatta a kert részt, illetve a kiskertet is felástam. Úgyhogy ahogy lekoptattam a tyúkokat az udvarukba, vagyis olyan csütörtök, péntek magasságában indul a veteményezés.

kiskecsók

felásás

szántás, és zöldellő tavalyi ültetésű kisfa, amit full lerágtak alul, de valahogy mégis él.