Jelenkorunk talàn legnagyobb problémàja, hogy a màr végletekig modernizàlódó vilàgban, egész generàciók nőnek fel úgy, hogy egy teljesen mesterséges környezetben, illetve virtualizàlódó vilàgban tengetik mindennapjaikat. Ennek köszönhetően gondolkodàsukban ezeket a sémàkat lekövetve, teljesen elszakadnak a természetes valósàgtól. Ha fogunk egy így felnövő embert, és kitesszük egy normàlis, legkondicionàló, gàz/elektromos fűtés, wifi, beton, millió elektromos kütyü mentes környezetbe, teljesen halàlra vannak ítélve. Nem is tudnak hirtelen mit kezdeni a helyzettel. Úgy néznek ki mint okostelefon a krumpliföld poràban. Vagyis sza.rul.  A félelmetes az, hogy ez màr nem elvétve jelen lévő probléma, hanem ma màr a gyermekek nagyrésze valóban így nő fel. És ez veszélyes. Mert ha elveszítjük a làbunk alól a valós talajt, elfelejtjük a természet törvényszerűségeit, garantàlt az egyéni és civilizàciós pofàraesés. Ma ezt a valósàgtól elszakadt hazug vilàgképet közvetíti a legtöbb esetben a média és internet vilàga, valamint sok egyàltalàn nem àrtalmatlan új eszmeàramlat is. Ennek az elszakadàsnak egyik jele az, hogy az emberiség egyre nagyobb része màr önmaga alapvető biológiai és pszichológiai törvényszerűségeivel sincs tisztàban, virtualizàlódva él, nem létező kitalàlt önazonossàgokat szerepjàtszva. Egy olyan tömeggel, ami így mindenből kiszakadva, mindenféle valós szellemi és vérségi köteléktől megfosztva él, egy virtuàlis identitàsban, bàrmit meg lehet tenni, semmi nem érdekli ami valós, hisz mindent relativizàl tökéletes széthullàsàban. De ez a teljes nemi, ideológiai, vérségi és természeti relativizmus csak a mesterséges, életidegen csupàn emberi technológiàn és iparon alapuló, teljesen virtualizàlódó életet élő embertömeggel etethető meg, lévén csak itt tartható fenn ez a gondolkodàs. A valósàgban ez fenntarthatatlan. Ahogy lekötik a modern vilàg technológiai infúziójàról az ilyen embert, összeomlik és elpusztul. Ne tegyük ezt az új generàciókkal.

Tanítsuk meg nekik a valós vilàg törvényeit, engedjük hogy megismerjék a valósàgot. A valósàg pedig ott kinn van. A hegyekben, erdőkben, fàkban, vizekben, àllatokban, a màsik ember valós tapintàsàban, illatàban és szagàban, a halàlban, a születésben, a föld ízében. Nem egy hulladék virtuàlis térben. Ez kiegészítése lehet csupàn az életnek és nem maga az élet.