Beharangozóként szeretném megosztani veletek ezt a képet, amin ugyan nem sok minden látszik, de mégis ez az emlékeim szerinti legelső kép arról a kis tanyácskáról, amit számunkra a gondviselés otthonul szánt.
Minden 2014 tavaszán kezdődött, amikor a párom és én (alias Zsuzsi és szerény személyem Máté) úgy döntöttünk, hogy az életünket közösen egy tanyában, illetve egy kis gazdaságban gazdálkodva tudnánk elképzelni. Céltudatosan el is kezdtünk megfelelő helyszínt keresni a Ladánybene környékbeli tanyavilágban, ahogy teljesen csóró üres zsebű kezdőnként az már lenni szokott gyalog és biciklin. Mivel semmi pénzünk nem volt, csak annyi amit nagy nehézségek árán minimálbéres fizetésünkből félretudtunk rakni, ezért úgy döntöttünk, hogy 1 millió forint értékben próbáljuk fellelni álmaink jövőbeli otthonát, ami már a kezdet kezdetén nagy kihívások elé állított minket.
Még nem sejtettük milyen gyorsan ránk mosolygott a szerencse, amikor 2014 májusában éppen első tanyakutató expedícióban lévén szinte teljesen véletlenül legelsőre rábukkantam arra a tanyára, ami után még ugyan sok sok kis házat néztem meg, de ez volt az ami igazán megdobogtatta a szívünket, és amit éppen egy évre rá sikerült is megvásárolnunk. A megtalálásáról egy kicsit humorosan csak annyit, hogy egyfajta Hunor és Magor féle csodaszarvas sztorihoz lehetne a legjobban hasonlítani annyiban, hogy engem nem a szarvas vezetett az új haza felé, hanem a villanyoszlopok kábeleinek vonala egy nagy áthatolhatatlan erdőben.
Tanya keresési prodzsektünkhöz használva a modern technikát google map-on gyorsan megtudtuk nézni, hogy hol állnak még tanyák a pusztában, és ha állnak, akkor lakottnak tűnnek e vagy sem. Az 1 millió forintos vételi limitünk miatt tudtuk, hogy csak nem lakott, kissé rosszabb állapotú, esetleg falutól távol lévő, rendezetlen tulajdonviszonyú ingatlanok jöhetnek jó eséllyel számításba. Kis otthonunk cserépteteje éppen kikandikált az erdőből ezen a térképen, ezért célzottan kerestem az adott dűlőben, de sehogy sem leltem. Ahogy említettem az út mellett lévő villamosvezetékek vittek nyomra, hisz ezeket követve árkon bokron át, hol négykézláb, hol hason kúszva küzdve a susnyával találtam rá egyszer csak a bozótosból kizuhanva a tisztásra, és ott helyben el is csattintottam eme díszes fotót róla elsőként. Annyi látszik belőle, amennyit én is láttam, ami nagyjából semmi, de ez gyorsan megváltozott előre törve magamat a gazdag televényben.
Ahogy írtam, már az első pillanattól kezdve a szívembe zártam a helyet, de ahogy körbejártam az épületeket, az öröm és a hazaérkeztem érzés csak növekedett bennem. Érdekes volt az épületekben és az udvarban, hogy habár látszódott, hogy évek óta teljesen elhagyatottan áll, az ajtók zárva voltak, nem látszódott semmilyen erőszakos behatolásnak nyoma, vagy ami lenni szokott az efféle magára maradt régi gazdaságokkal csak úgy beköltöző otthontalan vándorok sem lakták le a helyet. Ennek megfelelően kicsit félve nyitottam ki a lakóház ajtaját, ami nagy nyikordulással nyílt ki, és a szemem szám elállt a csodálkozástól, ugyan is habár mindent vastag por és rengeteg pókháló fedett, nagyon is helyén volt még benn minden. Egy pillanatra attól rettegtem, hogy nehogy megtaláljak valakit a kis szobában, aki felakasztva hintázgat a mennyezetről 1-2 éve. Szerencsére az efféle kalandoktól megmenekültem. Az épület szép gerendás mennyezete, a fel nem vizesedett jóállapotú falak, és a be nem ázott mennyezett bizony elégedett hümmögéssel töltött el.
Ezt követően kilépve a házból tárult a szemem elé az a gyönyörű látvány, amit a legelején észre sem vettem. Ez az, ami minden egyes alkalommal amikor kilépek onnan legyen bármilyen kedvem és hangulatom is, mindig gyönyörködésre késztet. A tanyát U alakban közre fogó ódon akácerdőből látunk rá 3 gyönyörű eperfa résein keresztül a régi Szék-tói tómederre, amelyben egy egy esősebb időszakban még fel-fel gyűlik a víz, és hirtelen gyorsasággal fantasztikus vízi világ alakul ki a prérin. Lehet bámulni amíg a szem ellát.
Itt kezdődött minden. A továbbiakban megosztok kezdő löketként még néhány az első fotózásból megmaradt képet. Innen látszik az, hogy honnan kezdtük el közel 1 év múlva a felújító munkálatokat, visszahozva a tanyát az elmúlásban és elfeledettségen való végérvényes elsüllyedés homályából. Ha lehet azt mondani, az utolsó pillanatban léptünk. Az istálló néhány hónap múlva már menthetetlenül összedőlt volna, az ólak még menthető fele is beadta volna a kulcsot, illetve a fő épületnek is 2-3 évben megvolt számlálva az ideje. Az épületet 3 tulajdonostól vettük meg, harmadonként. Egy harmadot árverésen,a többit pedig készpénzen. Bizony a bonyolult jogi hercehurcák miatt szerencsések voltunk, hogy 1 év alatt a dolog rendeződött.
Következő bejegyzésünkben szeretnék kicsit írni arról, hogy mik a céljaink, elképzeléseink ezzel a kis tanyával kapcsolatban, illetve miért is döntöttünk úgy, hogy kinn a pusztán szeretnénk folytatni az életünket.