Nah kérem szépen. Ma valami roppant bájos melót végeztem kinn a természet lágy ölén, eme dicső tanyán. Szóval... ugye ablakkeretet és tokokat, ajtókat pucoltam szép sorjában dörzsi kefével, smirdlivel, spaklival olyan 3 órán keresztül. A fennmaradó időben pedig agyalgattam mi hogy legyen, illetve kirajtam nagyjából a pultot, hogy kellene kinézzen. Azon még ötletelek szerintem. Ahogy tekertem kifelé,a  dűlőúton találkoztam egy roppant jó arc kispulival. Simogatós barátságot kötöttem vele, gondolva a jövőre, lévén hipp hopp felnő és vérengző fenevad lesz belőle. Kiérve az a csend ami fogadott elképesztő volt. A hideg miatt még a madarak sem csiviteltek, csak elvétve. Az ember egy egy pillanatban azt hihette, ha mozdulatlan maradt, hogy megsüketült. Mit mondjak... most jól esett.

Holnap indulok a Petőfi túrakörrel ide a szomszéd faluba egy körtúrára. Sarlósárát, majd a tanyánktól nem is annyira fekvő Csaradát fogjuk bejárni. Igazi homokbuckás-erdős elhagyott terület, ahol manapság már kutya sem lakik. Pedig óriási területen fekszik. Ha nem feledem fellökök pár képet.

Jövőhéten itt az ideje földmérőt intézni február elejére, hogy rendbe tudjam tenni a  birtokot a szomszéd földek fáinak kivágása nélkül is :)