Folytatódik a susnyában töltendő roppant részletgazdag valóságshow... Mikor már éppen kezdtem kicsiny lelkemmel reménykedni abban, hogy az újabb káosz után mostmár elkezdenek a rend felé kibontakozni a dolgok, rákellett jönnöm, hogy mind csak hiú ábránd volt. Az egész egy szép, derűs márciusi napon kezdődött, amikor is kedves és nagyraértékelt mindenesünk segítségével roppant szépen körbenyesegettük a az eperfákat. A tanya mögöttit meg ugye ki is vágtuk. Amit leművelt az ember, az nem volt semmi, nem hiszem sokan utána csinálnák ezt a fatetejibe mászunk, egyensúlyozunk, hopp törik alattunk a száraz ág dolgot, de neki igen jól ment. Mivel a nyugalom megzavarására igencsak alkalmas képeket kellene itt bemutatnom a széles és nagyon tisztelt blog olvasó közönségünknek, ezért majd maradok a szilárd és tiszta eredménynél, vagyis a lenyesett fáknál. Konkrétan mintha bomba robbant volna -.-. Ezt követően pedig nekiláttunk a gallytakarításnak. Mint ahogy korábbi írásomban megosztottam, a szántó rész kész lett ebből a szempontból. Most nekiugrottunk a ház mögött, és az ól mögött is. Azt is kitakarítottuk olyan 90%-osra. Hátra van még a ház előtti susnya. Azzal mindenképp el leszek pár napig, illetve annak ilyen pitty putty stillel neki sem lehet állni, mert nagyon durván vastag ágakról van szó. Megkérdeztem a nagyokosakat, és arra jutottak, hogy lehet 2, de 1 télre tuti megvan a tüzelőnk. Úgyhogy a téli fagyhaláltól már nem kell tartanunk :)

Pénteken igen megjártam, mert többen mondták egy jómunkás emberre, hogy nah ez jól dolgozik, mindenféle kuli melót elvállal emberi összegért. Már első találkozásomkor vele azért előrelátóbbnak kellett volna lennem. Mert ugye barátunk masszív alkoholista, ráadásul abból a rosszabb fajtából. Ami nem is lenne gond, mert ugye köztük is lehet valaki jó ember másrészről, nah mindegy. Kivittük ugye a tanyára, és megbíztam nemes tuskószedési feladattal, tuskóért, és 2 nagy gerenda fáért cserébe. Ugye ez volt megbeszélve. Én meg elmentem dolgozni. Reggel 8-tól 17-ig volt megbeszélve hogy tevékenykedik. Alapvetően a tuskók sem voltak olyan vészesek, 10-15 cm-es átmérőjűek. Tekintve kicsit roggyant kinézetét, azért nem voltak hiú reményeim, de azért mondom 9 óra alatt kiszed 5-6 tuskót, annyival is előrébb vagyok. Négykor kimentem cangával, azt látom nagy serényen szedi össze a törmelék gallyat, amit ugye nem is mondtam neki, össze sem kellett volna szedni, egy tuskó van kiszedve, meg nagyjából egy ölelésnyi mennyiségű mini ecetfa kivágva. Noh mondom, ez komoly..... veszekedni, nem is veszekedtem vele. Aztán ahogy megjött apám, és jött a búcsú szívet remegtető pillanata, kifejtette, hogy ő ugye órabérbe volt kicsiny tanyákon, és ugye szarrá dolgozta magát, véletlenül sem állt volna meg egy percre sem, szóval ugye nyomjam neki a pénzt. Életem legkeményebb küzdelmét vívtam első körben, hogy kigáncsolva belenyomjam a fejét a tuskó gödrébe amit kikapart, de mondom jó keresztényként, együttérzésből segítve nyomorát felajánlok neki 2000-ft pézt. Persze rosszul esett,de mondom ennyi jó cselekedet elmegy egy napra, amivel honorálom a kb 2 órás munkáját. Persze reggel kapott 2 sört, meg egy kis fröccsöt is, hogy érezze baráti szeretetünket. Ugye ő meg úgy gondolta, hogy 500 ft-os órabérért volt ugye, és mivel a számolás még ment neki, kikalkulálta, hogy ez a péz ugye kevés, tegyek még hozzá. Ekkor egy kicsit ugye eldurrant nálam a pumpa, és remegő kézzel körbe néztem mivel csapjam meg, de még mindig erőt vettem magamon. Elkezdtem szép kulturáltan kifejteni nekije, hogy kedves barátom szart sem csináltál, és most egyébként jót teszek veled, köszönd meg, örüljél kétfogas bájvigyoroddal, fáradj haza, és jó alkeszhez méltón idd el. De nem, de nem, de nem... Barátunk már agresszívan anyázik és üvölt mint a fába szorult sikongatós vadpiton, és a pízét követeli. Ekkor történt meg, hogy valami vékony idegszál elszakadt az elmémben, és nem túl finom és keresztényi hangvétellel tudtára adtam, hogyha nem akar komposztként a paradicsomaim növekedésében segédkezni nagyon gyorsan helyezze át a jelenlétét valahova máshova, de ha sokat ugat, akkor gyalogolhat is. Sűrű anyázások között bedobta a szerszámokat a kocsi hátujjába, és elvitte apám. Jó tét lélek ő is ugye. Barátunk igazság érzete akkorát sérült, hogy a karácsonyra kapott kedvenc monogrammos baltácskámat is bedobta hátulra, és igen, kivenni sem felejtette el a házánál, szóval jah, meglopott egy baltával. Úgyhogy újabb tapasztalatokkal gazdagodtam. Jól jegyezzétek meg ifjú padavanok! Soha, semmilyen körülmények között ismeretlen büdös alkeszokat ne, és ne engedjetek be a tanyátokra dolgozni (akkor se ha fél falu aszongya jól dolgozik), és méginkább ha véletlenül beesett az udvarra, és még időben észrevettétek, hogy valami a keze ügyébe akad ami a tiétek, és a kisujjával is megérinti azt, először üssetek, aztán kérdezzetek. Ez fontos! A kérdés roppant értékes perceket tud elvenni a cselekvő kéztől. Most ugye elkezdtem futni a balta után, és mondjuk azt, necces hogy viszont látom e valaha. Viszont amennyiben nem fogom viszont látni, még néhányszori rákérdezés után sem, embertársaim iránti olthatatlan szeretetemből kifolyólag bizony mindenkinek felfogom hívnia  figyelmét arra, hogy a mucsaja lop, és úgy engedjék be magukhoz, hogy efféle ganyéságokra számítsanak ott is. Megütni gondolom nincs értelme egy baltáért, mert én járok rosszul. Tyúklopáson még gondolkodom, esetleg a disznaja is eléggé emberes formájú volt tavaly, az is jól mutatna otthon. Majd kiderül. Persze viccelek, hisz mint tudjuk a törvény a rablókat védi, ilyeneket nem írhatunk le. pfujj... mán szégyellem magam :D

Igazából józan ésszel fel nem foghatom, miért nem lehet egy tolvajt csak úgy szimplán kikötözni a piac téren egy napra kalodába, oszt megvesszőzni kicsit. Szerintem több értelme lenne mint bármi másnak. Ha olyan 5-6 alkalommal rajta kapják hogy lop, akkor meg levágni az egyik kezét. Ha megint lop, akkor meg felakasztani aztán csókolom. A köz védelme első rendű, másrészt meg ugye ebből tudna tanulni, ha meg nem tanulna belőle, legalább rettegné a büntetést, így biztosan nem követné el. Ezek a mai álságos emberi jogok, ahol sok esetben a károsultnak jóval kevesebb joga van mint az élősködőknek, ez egy vicc. Ez miatt alakul ki az önbíráskodás, terjed el az efféle élősködés, és omlik össze az erkölcs. Arról nem is beszélve, hogy egy ember személyében való megszégyenítése, amennyiben bűnt követett el, sokkal nagyobb visszatartó tényező, mint 1 év börtön. Ez meg ugye neki is jó lenne végső soron, mert esetleg megjavulna, és nem jutna pokolra. A börtön nem arról híres, hogy angyalkák gyünnek ki belőle...

Mert ugye már túl nagy volt a rend:

oszt pont:

Itt már emberes:

detto: