Soha, de soha nem élt annyi ember teljes létbizonytalanságban, kiszolgáltatottságban, testi és lelki értelemben, mint manapság.
Testi értelemben:
Ma a magyar emberek (maradjunk helyi viszonyoknál, de másutt is hasonló a szitu) 99%-a alapvetően rabszolga sorban senyved. Ez annyit jelent, hogy megélhetésében (fűtés, étel, lakhatás), vagyis a legalapvetőbb dolgokban amelyek az életéhez szükségesek, tökéletes létbizonytalanságban él. A lakóházak, panelek, társasházak nagy része ugye mindenféle, még elemi szintű önellátásra is használhatatlan. Az emberek tömegei a pénznek nevezett csere eszközzel váltják meg minden olyan szükségletüket, ami az életükhöz kell. Abba megint ne menjünk bele, hogy mekkora problémákat vet fel az, hogy önmagában a pénznek objektíve semmi értéke nincsen, csupán közmegegyezéssel elfogadott értéke, amit igazából egy bizonyos ponton túl korlátlanul lehet manipulálni.....
Ezen váltójegyeket pedig a mai magyar ember 99%-ban jelenleg roppant instabil munkahelyeken, vagy éppen közmunkának/kulturális közfoglalkoztatottságnak nevezett közsegélyeken szerzi be. Ezeken a helyeken senki de senki nem tenné szívére a kezét és mondaná teljes bizonyossággal, hogy egy év múlva itt fogok dolgozni, és a kapott pénzből megtudom váltani az életemhez szükséges dolgokat.
Életük, és megélhetésük az esetek tetemes részében 1-2 ember megfellebbezhetetlen döntésétől függ. Természetesen itt olyan megélhetésről beszélünk, ahol az emberünk csak annyi váltójegyet kap, hogy ne haljon éhen, és fűteni tudjon magára. Ezzel együtt pedig ezekért a helyekért is akkora a verseny, hogy nyugodtan váltogathatja minden vezető az alkalmazottait, hiszen óriási mennyiségű potenciális jelentkezőből válogathat. Azok akik panaszkodnak a jelentkezők hiányára, azért teszik, mert olyan mértékben zsarolják szét a munkaerejüket, hogy igazából ha valaki nincs óriási bajban, már nem megy oda.
Ez az életmetódus pedig tökéletes létbizonytalanságával számtalan lelki és testi probléma forrása. Véleményem szerint viszont a világ ilyen nemű berendezkedése már eleve belső, lelki problémákra vezethető vissza. A világban egzisztáló személy kiszolgáltatottsága nem más, mint az elvallástalanodott, Istentől távol kerülő ember belső kiszolgáltatottságának vetülete.
Az efféle rablógazdálkodásból való testi, lelki szabadulás csakis a személyes világkép megváltoztatásával, majd pedig az elemi dolgokban a roppant instabil megélhetési formáktól való elszakadással történhet meg csupán.
Ebben pedig a jelenlegi magyar helyzetet figyelembe véve, szinte egyedüliként a tanyasi élet által nyújtott biztonság nyújt valamiképpen alternatívát. A jelenlegi kormányunk éppúgy, mint a kommunista hatalomátvétel óta minden kormány folyamatosan szűkíti a tanyasi ember lehetőségeit, teszi tönkre életterét, de még mindig van annyi kiskapu és lehetőség ezen élet megzabolázhatatlansága okán, ami egy új kezdet magjaként szolgálhat alapul. Mert jelenlegi formájában a város és falu (külváros) csak a fentebbi rabszolga tartó, teljes létbizonytalanságban tartó rendszer dolgozóinak hálóhelye. Nem több. Ezzel szemben a valódi tanya élettér és életet adó forrás egyszerre. Csak sokadik funkciójában hálóhely...
