Folytatódik a susnyában töltendő roppant részletgazdag valóságshow... Mikor már éppen kezdtem kicsiny lelkemmel reménykedni abban, hogy az újabb káosz után mostmár elkezdenek a rend felé kibontakozni a dolgok, rákellett jönnöm, hogy mind csak hiú ábránd volt. Az egész egy szép, derűs márciusi napon kezdődött, amikor is kedves és nagyraértékelt mindenesünk segítségével roppant szépen körbenyesegettük a az eperfákat. A tanya mögöttit meg ugye ki is vágtuk. Amit leművelt az ember, az nem volt semmi, nem hiszem sokan utána csinálnák ezt a fatetejibe mászunk, egyensúlyozunk, hopp törik alattunk a száraz ág dolgot, de neki igen jól ment. Mivel a nyugalom megzavarására igencsak alkalmas képeket kellene itt bemutatnom a széles és nagyon tisztelt blog olvasó közönségünknek, ezért majd maradok a szilárd és tiszta eredménynél, vagyis a lenyesett fáknál. Konkrétan mintha bomba robbant volna -.-. Ezt követően pedig nekiláttunk a gallytakarításnak. Mint ahogy korábbi írásomban megosztottam, a szántó rész kész lett ebből a szempontból. Most nekiugrottunk a ház mögött, és az ól mögött is. Azt is kitakarítottuk olyan 90%-osra. Hátra van még a ház előtti susnya. Azzal mindenképp el leszek pár napig, illetve annak ilyen pitty putty stillel neki sem lehet állni, mert nagyon durván vastag ágakról van szó. Megkérdeztem a nagyokosakat, és arra jutottak, hogy lehet 2, de 1 télre tuti megvan a tüzelőnk. Úgyhogy a téli fagyhaláltól már nem kell tartanunk :)

Pénteken igen megjártam, mert többen mondták egy jómunkás emberre, hogy nah ez jól dolgozik, mindenféle kuli melót elvállal emberi összegért. Már első találkozásomkor vele azért előrelátóbbnak kellett volna lennem. Mert ugye barátunk masszív alkoholista, ráadásul abból a rosszabb fajtából. Ami nem is lenne gond, mert ugye köztük is lehet valaki jó ember másrészről, nah mindegy. Kivittük ugye a tanyára, és megbíztam nemes tuskószedési feladattal, tuskóért, és 2 nagy gerenda fáért cserébe. Ugye ez volt megbeszélve. Én meg elmentem dolgozni. Reggel 8-tól 17-ig volt megbeszélve hogy tevékenykedik. Alapvetően a tuskók sem voltak olyan vészesek, 10-15 cm-es átmérőjűek. Tekintve kicsit roggyant kinézetét, azért nem voltak hiú reményeim, de azért mondom 9 óra alatt kiszed 5-6 tuskót, annyival is előrébb vagyok. Négykor kimentem cangával, azt látom nagy serényen szedi össze a törmelék gallyat, amit ugye nem is mondtam neki, össze sem kellett volna szedni, egy tuskó van kiszedve, meg nagyjából egy ölelésnyi mennyiségű mini ecetfa kivágva. Noh mondom, ez komoly..... veszekedni, nem is veszekedtem vele. Aztán ahogy megjött apám, és jött a búcsú szívet remegtető pillanata, kifejtette, hogy ő ugye órabérbe volt kicsiny tanyákon, és ugye szarrá dolgozta magát, véletlenül sem állt volna meg egy percre sem, szóval ugye nyomjam neki a pénzt. Életem legkeményebb küzdelmét vívtam első körben, hogy kigáncsolva belenyomjam a fejét a tuskó gödrébe amit kikapart, de mondom jó keresztényként, együttérzésből segítve nyomorát felajánlok neki 2000-ft pézt. Persze rosszul esett,de mondom ennyi jó cselekedet elmegy egy napra, amivel honorálom a kb 2 órás munkáját. Persze reggel kapott 2 sört, meg egy kis fröccsöt is, hogy érezze baráti szeretetünket. Ugye ő meg úgy gondolta, hogy 500 ft-os órabérért volt ugye, és mivel a számolás még ment neki, kikalkulálta, hogy ez a péz ugye kevés, tegyek még hozzá. Ekkor egy kicsit ugye eldurrant nálam a pumpa, és remegő kézzel körbe néztem mivel csapjam meg, de még mindig erőt vettem magamon. Elkezdtem szép kulturáltan kifejteni nekije, hogy kedves barátom szart sem csináltál, és most egyébként jót teszek veled, köszönd meg, örüljél kétfogas bájvigyoroddal, fáradj haza, és jó alkeszhez méltón idd el. De nem, de nem, de nem... Barátunk már agresszívan anyázik és üvölt mint a fába szorult sikongatós vadpiton, és a pízét követeli. Ekkor történt meg, hogy valami vékony idegszál elszakadt az elmémben, és nem túl finom és keresztényi hangvétellel tudtára adtam, hogyha nem akar komposztként a paradicsomaim növekedésében segédkezni nagyon gyorsan helyezze át a jelenlétét valahova máshova, de ha sokat ugat, akkor gyalogolhat is. Sűrű anyázások között bedobta a szerszámokat a kocsi hátujjába, és elvitte apám. Jó tét lélek ő is ugye. Barátunk igazság érzete akkorát sérült, hogy a karácsonyra kapott kedvenc monogrammos baltácskámat is bedobta hátulra, és igen, kivenni sem felejtette el a házánál, szóval jah, meglopott egy baltával. Úgyhogy újabb tapasztalatokkal gazdagodtam. Jól jegyezzétek meg ifjú padavanok! Soha, semmilyen körülmények között ismeretlen büdös alkeszokat ne, és ne engedjetek be a tanyátokra dolgozni (akkor se ha fél falu aszongya jól dolgozik), és méginkább ha véletlenül beesett az udvarra, és még időben észrevettétek, hogy valami a keze ügyébe akad ami a tiétek, és a kisujjával is megérinti azt, először üssetek, aztán kérdezzetek. Ez fontos! A kérdés roppant értékes perceket tud elvenni a cselekvő kéztől. Most ugye elkezdtem futni a balta után, és mondjuk azt, necces hogy viszont látom e valaha. Viszont amennyiben nem fogom viszont látni, még néhányszori rákérdezés után sem, embertársaim iránti olthatatlan szeretetemből kifolyólag bizony mindenkinek felfogom hívnia  figyelmét arra, hogy a mucsaja lop, és úgy engedjék be magukhoz, hogy efféle ganyéságokra számítsanak ott is. Megütni gondolom nincs értelme egy baltáért, mert én járok rosszul. Tyúklopáson még gondolkodom, esetleg a disznaja is eléggé emberes formájú volt tavaly, az is jól mutatna otthon. Majd kiderül. Persze viccelek, hisz mint tudjuk a törvény a rablókat védi, ilyeneket nem írhatunk le. pfujj... mán szégyellem magam :D

Igazából józan ésszel fel nem foghatom, miért nem lehet egy tolvajt csak úgy szimplán kikötözni a piac téren egy napra kalodába, oszt megvesszőzni kicsit. Szerintem több értelme lenne mint bármi másnak. Ha olyan 5-6 alkalommal rajta kapják hogy lop, akkor meg levágni az egyik kezét. Ha megint lop, akkor meg felakasztani aztán csókolom. A köz védelme első rendű, másrészt meg ugye ebből tudna tanulni, ha meg nem tanulna belőle, legalább rettegné a büntetést, így biztosan nem követné el. Ezek a mai álságos emberi jogok, ahol sok esetben a károsultnak jóval kevesebb joga van mint az élősködőknek, ez egy vicc. Ez miatt alakul ki az önbíráskodás, terjed el az efféle élősködés, és omlik össze az erkölcs. Arról nem is beszélve, hogy egy ember személyében való megszégyenítése, amennyiben bűnt követett el, sokkal nagyobb visszatartó tényező, mint 1 év börtön. Ez meg ugye neki is jó lenne végső soron, mert esetleg megjavulna, és nem jutna pokolra. A börtön nem arról híres, hogy angyalkák gyünnek ki belőle...

Mert ugye már túl nagy volt a rend:

oszt pont:

Itt már emberes:

detto:

Tisztuló szántóterület:

Susnya amíg a szem ellát:

Itt meg nem kifejezés :)

Glettelt kis szoba fal:

Építkezésekhez való gerendának és oszlopoknak valók:

Nos kérem szépen. Nagyjából hétfő óta írni szerettem volna, csak éppen köpni nyelni nem tudtam a vészes időhiányomban. Vasárnap kivágtuk az udvarhoz tartozó fák egy részét. 106 mázsa fa jött ki belőle, amit hamarjában el is adtunk (hétfőn). Gyilkos volt az eladás napján összestócolni a sok méteres rönköt, olyan 4 óra alatt végeztünk vele úgy, hogy a vágás napján is összehordtam egy csomót.

A bejött pénzmagnak egy részét félretesszük jövőbeli befektetések reményében, a másik felével pedig meggyorsítjuk az építkezést. Szerény fotoszintetizáló barátainkat az ól mögött, a tanya mellett és mögött, valamint az istálló melletti réten vágtuk ki. A rét részen (ami ugye szántó lesz) szép oszlopokra lettek döntögetve az akácok, amiknek a helye a jövőben a csirkeólnál és az istállónál lesz megalapozva. 

Most óriási gallyazásban vagyok, ami azt jelenti, hogy ezt csináltam egész héten. De mivel csak munka után tudok kimenni, így lassan halad a dolog, mert rengeteg van. Ahogy néztem csak a gallyakból, a kevés kimaradt fából, és a már ott lévő korhadékfából, kerítésdarabokból meg lesz a jövő évi tüzelőnk. Elsőként a jövőbeli szántórészt kezdtem el letakarítani, azzal úgy 90%-ban már kész vagyok. Ma még kiugrok délután, ezt befejezem, nomeg elektromos stillel kicsapkodom azt a susnyát, ami a régi kert határán volt, lévén az új szántó rész a régi kert közepéig be fog menni. Az egészben a legdurvább a tuskószedés lesz, ami itt a kert résznél is rengeteg van. Ezzel viszont végeznünk kell március végéig, mert legkésőbb akkor szeretném betrágyáztatnia  földet, és felszántatni. Mivel ez a rész itt sosem volt még szántva, ezért tuti rengeteg gyökeret kell eltakarítanom róla utólag is, nomeg olyan dús rajta a fű, hogy gereblyézgethetem jódarabig, mire letisztul. Ahogy néztem viszont, jó barna, szűz erdei föld, úgyhogy jó termésben reménykedem.

Apu leszedte az összes ablakszárnyat a házról, otthon behúzta őket fagittel, meg amiket kellett összeragasztott. Még csiszolás kell nekik, és mehet rájuk a festék. Jah igen... festéket is vettünk 4000 ft-ért, úgy számoljuk, hogy ezzel mindent több soron is letudunk majd festeni. Matt barna olajfesték a cucc.

Tegnap ahogy mentem ki melózni édsapám már kinn pislogott a tanyán, és vakolta a kis szobát. Egy jó és olcsó módszert talált, amivel jól is lehet haladni. A nagy vésések helyét, lyukak helyét ugye bedobáltam agyaggal. Ez megszáradt, amire aztán csemperagasztót kent szét. Erre pedig nagyon vékonyan fog menni csak a símítás miatt egy kis glett anyag.

Az egész építkezésben ötvöződik az a látásmód, amit fontosnak tartunk, vagyis a hagyományos és a modern technikák ötvözése. Mindenben azt használjuk fel, ami jobb és olcsóbb, valamint időtállóbb. 

Mivel kis plusz pénzmaghoz jutottunk, ezért valószínűleg úgy lesz, hogy amíg én bíbelődök kinn a kerttel, hogy március végétől vethessünk bele, addig 2 emberrel meggyorsítom bent a vakolást és a téglák felpakolását, hogy azzal is haladjunk. Jövőhéten, amikorra az összes gally fát letakarítottam a ház környezetéből, jöhet a gyümölcsfa ültetés, illetve az eperfák lecsonkolása is. Ezer a tennivaló O.O

Képeket is rakok fel a díbolásról (illetve a takarításról) rövidesen, csak még nem volt időm fotózgatni.

 Ohh... majdnem el is felejtettem.... letúrtam az egész padlást is. Majdnem lett így ugyan akkora kupac szemét, mint a másik. Csak a kincseket hagytam fenn, ami még jó lehet valamire, vagy amit használni fogunk erre arra. Konkrétan csak ezzel ment el egy darab dicső napom :)

Nos... ismét régen írtam, ennek egyik fő oka a tavaszi nagy hajrá, amibe belekerültünk. Ámbátor még nem is tavaszi, így el sem tudok képzelni mi lesz 1 hónap múlva.

Földmérés:

Végre valahára eljött az idő, és sikerült kiméretni a föld határait. Már a földmérővel történt első beszélgetés után megfogalmazódott némi gyanú bennem, hogy lehet nem is lesz annyira egyszerű az eset, mert azt ecsetelte, hogy a széktó környéke pöppet huncut, lévén össze vissza vannak a földkiosztások, aminek köszönhetően van olyan tanya, ahol konkrétan a fél ház a szomszéd portáján van "papíron". Ezzel meg ugye ha az ember akar valamit kezdeni, akkor sok száz ezer forint költség merülhet fel telekrendezés, meg egyéb bájos jogcímeken. Mindenesetre bátran belekezdtünk a prodzsektbe. Csak akkor kezdett el barnállani a gatyóm hátsó része, amikor azt a bájos gps-es földmérő pálcát iszonyat közel rakta az istálló vonalához. Konkrétan a gondolt vonalnál olyan 30 m-el bentebb :) Szerencsére rámért az istállóra is, így kiderült, hogy éppen rajta van a földön, mellette olyan 1.5-2 m-re megy el a határ. Minden pontot kitűztünk, vagyis mind a hatot, lévén ugye a telekből kb 1800m2 erdőként van nyilvántartva, így ezt külön jelöltük. Az elől való földlecsippentésnek nagyon nem örültem, viszont ugye ennyivel több erdős, alés rész lett hátul, ami eléggé átírta a tervezgetéseinket.

Falkaparás, vakolás, pacsekolás:

Az egyik legocsmányabb meló is elgyütt, ami ugye nem más mint a különböző falfelületek átvizsgálása, a hasas és régebben megvízesedett falrészek leverése, a könnyen lepergő meszelés lekaparása, valamint a repedések kivésése, a betonozás feletti 15 cm-es rész leverése. Ezt követi folyamatosan egyes részek vakolása, más részek agyagolása,  megint más részek glettelése. Ezekkel a munkafolyamatokkal még sokáig elleszünk, jó lesz ha március közepére végzünk. Persze ebben benne lesz a falak lesímítása is, vagyis tökéletesen meszelésre készen kell lenniük. Észrevettük, hogy a betonozás feletti első tégla szintig kicsit nedvesek a téglák, így ide a két szobában vízzáró habarcsot kell kennünk, hogy a szőnyeget, vagy éppen a laminált padlót ne kezdje ki a nedvesség hosszú távon, bármennyire is kicsinek tűnik. A konyhában és a fürdőszobában ezt megtudom spórolni, lévén ott magasabb szegélyt fogok tenni járólapból, így a nedvesség nem juthat be a házba. Sajnos a kis szobában teljesen le kell kaparnom a meszelést (hála égnek másutt nincs ilyen baj, mert ha így lenne, már a kiszáradt kutunkba öltem volna magam :) )

Kinti munkálatok:

Elkezdtem megcsinálni a ház előtti kerítést. Eléggé leamortizálódott szegény mint egy orosz kurtizán Sztálingrád ostrománál, de még tartja magát kellő odafigyeléssel. Így minden lötyögő tagját megdrótoztam. Még itt ott ki kell támasztanom és jó is lesz. A rajta lévő nagyon is elszabadult szőlőt megmetszettem, így lesz terük a tavalyi új ültetéseknek is. A kis szoba felöli részt azt teljesen lebontottam, mert az menthetetlen volt. Ott viszont van egy szép tőke, úgyhogy majd egy kis íves zárható bejárat lesz ott egy mini lugassal. Ha a későbbiekben meglesz a terasz, csak odáig menne, így az a rész megmaradhatna, mert szerintem jól fog kinézni. Mielőtt hátulról megbézbózütnének jelentem Zsuzsi ötlete volt.

Villanyóra átírás:

Noh, ennek is sikerült pontot tenni a végére. Nem gondoltam volna, hogy első alkalomra sikerült elintézni az egészet, mert kisebb könyvtárnyi dokumenttel kellett mennem a helyi démász kirendeltséghez Kecskeméten. De minden képzeletem felül múlva olyan fél óra alatt meg lett minden. Március 1-én jönnek és ingyenesen 10 ről 32-re emelik az amperszámot is.

Közelgő fadíbolás:

Mint mondottam sokkal több erdőrészünk lett így, mint gondoltuk, ennek megfelelően egyrészt a tanya udvar kihasználása okán, valamint a pénzmag növelése érdekében az udvarhoz tartozó fákat (ezekre nem kell vágás engedély) igencsak megritkítjuk. Az akácot eladjuk, a másféléket pedig következő télre betároljuk. Az üres helyekre pedig gyümölcsfákat tervezünk ültetni és szőlőt. természetesen a telek határ mellett hagyok azért egy sor fát, valamint mindenütt hagyunk néhány akácot az erdőn kívül is (amihez hozzá sem nyúlunk) hogy legyen árnyék a gyümölcsfák megnövéséig, valamint az udvar kellemes legyen a szemnek.

Szántó kijelölése: 

A telek kimérésének köszönhetően  most már eltudtam tervezni a jövendő kiskertünk helyét is. Szerencsére szép nagy terület van neki. Néhány fa van rajta, meg kis susnya, ezeket most a nagy fakivágás idején majd letakarítjuk. A gyökerek és tuskók kiszedése lesz munkás szántás előtt, akkor kissé kattogni fogok, de rajta leszek az ügyön :) Április közepéig legkésőbb be kell trágyázni, be kell szántani, el kell kezdeni vetni.

Szombaton tettem egy remek túrát a tanyától nem túl messze eső Sarlósárán és Csaradában a Petőfi túrakörrel. Ezek nem település nevek, hanem egy egy terület elnevezései, amely nagyrészt az alábbi képeken bemutatott óriási kiterjedésű borókával és fehérnyárral teletűzdelt óriási homokbuckás vidék. Alapvetően 4 település határán kódorogtunk: Ladánybene, Kunbaracs, Kunpeszér, Tatárszentgyörgy.

Olyan elhagyatottsága van ennek a vidéknek, és annyira bolygatatlan, hogy minden előzetes hit nélkül is méltán állíthatom, hogy 5000 éve is nagyon hasonlóan nézhetett ki ez a táj. Ahogy kiköltöztünk, majd szeretnék sűrűn eljárni errefelé is egy egy szabad délelőttömön, délutánomon, esetleg napokra is, mert teljesen zavartalan ottalvós túrákra ez a vidék a legalkalmasabb nagysága okán is. Az idő kicsit kemény volt -15 fokban, de kibírtuk.

És egy rosszul járt lekarózott vámpírmalac O.O

Nah kérem szépen. Ma valami roppant bájos melót végeztem kinn a természet lágy ölén, eme dicső tanyán. Szóval... ugye ablakkeretet és tokokat, ajtókat pucoltam szép sorjában dörzsi kefével, smirdlivel, spaklival olyan 3 órán keresztül. A fennmaradó időben pedig agyalgattam mi hogy legyen, illetve kirajtam nagyjából a pultot, hogy kellene kinézzen. Azon még ötletelek szerintem. Ahogy tekertem kifelé,a  dűlőúton találkoztam egy roppant jó arc kispulival. Simogatós barátságot kötöttem vele, gondolva a jövőre, lévén hipp hopp felnő és vérengző fenevad lesz belőle. Kiérve az a csend ami fogadott elképesztő volt. A hideg miatt még a madarak sem csiviteltek, csak elvétve. Az ember egy egy pillanatban azt hihette, ha mozdulatlan maradt, hogy megsüketült. Mit mondjak... most jól esett.

Holnap indulok a Petőfi túrakörrel ide a szomszéd faluba egy körtúrára. Sarlósárát, majd a tanyánktól nem is annyira fekvő Csaradát fogjuk bejárni. Igazi homokbuckás-erdős elhagyott terület, ahol manapság már kutya sem lakik. Pedig óriási területen fekszik. Ha nem feledem fellökök pár képet.

Jövőhéten itt az ideje földmérőt intézni február elejére, hogy rendbe tudjam tenni a  birtokot a szomszéd földek fáinak kivágása nélkül is :)

Nos.... amikor látsz egy ilyet:

És úgy döntesz, hogy kemény vagy, és eszköz és szaktudás és mindenféle kézügyességszerűséggel ellátottság nélkül te is csinálsz egy kanalat, akkor ne lepjen meg, ha ilyen lesz:

De legalább saját készítés, és evésre alkalmas, már teszteltem! :D

Ez is eljött, kész lett a pilács bevezetékezése. Effektíve innentől már csupán a kapcsolókat és dugajokat, valamint a csillárokat kell feltenni, és minden jól van. A Sanyival szombaton a konyha felöli oldalon fúrtunk egy kályha csőnek való lyukat a falba, nagy nehezen találtunk egy hamuzót, így nem kellett szétverni a falat. Mondjuk félig sikerült, mert azt hittük nincsen olyanja, így elkezdtük csinálni -.-. A kis szoba ajtóját teljesen betettük, tokkal vonóval. Körbe kell még deszkázni, meg be kell húzni a falat. Valamint a pult részt mostmár teljesen formára vágtuk, úgyhogy azt is fel lehet most már téglázni. Az abalakokat elkezdtük lecsiszolni, a jövőhéten pedig ha minden igaz, levágásra kerülnek a hiányzó ablaküvegek. Ezután már pakoljuk is bele őket, aztán lehet festeni. A bejárati ajtóra kell még valamit kitalálnunk, hogy pofásan nézzen ki, mert nem lesz cserélve. Olyan méretben szinte nincs ajtó, csináltatni kellene. Zsuzsival vettünk egy kis komódot. Nagyon szép kis jószág. Tölgyből van, így jó súlya van. Kézzel faragott, vadászjelenetet ábrázoló képek díszítik. Majd csinálok egy kis összeállítást a vett és kapott bútorokból, mindnek külön története van :)

Már nagyon várjuk a költözést, remélem tudjuk tartani az ütemet, méga  plusz költségek (pl aranykalászos gazda képzés) ellenére is, és kukucskavirágzásra ott leszünk.

Tegnap tettem egy kis túrát gyalogosan a tanyára. Útba ejtettem a romtemplom melletti forrást, meg néhány romos tanyát. Valami gyönyörű volt minden.

Szép példány! Még vár rá egy kis homokfúvatás, hogy szép tiszta legyen, aztán megy a falra.

És nem félek használni.....