Haladgat a csempézés és lapozás is, reméljük belátható időn belül kész is lesz, mert még trillió a tennivaló. Sanyi mester erősen megküzd vele, a falak egyenetlensége miatt :)

mindjárt kész a fürdőszoba is

Noh kérem szépen! A minket megtámadó ebatta gonosz burgonyavészt ha legyőzni nem is, de megfékezni sikerült kettő életerős permetezéssel. Ha minden oké, akkor a héten kap még egy uccsó adagot, tuti kihúzzák a krumplik augusztus elejéig. Szépen nőnek a paradicsomok, már 2x szedtük a zöldbabot is, amik dunsztba mentek. Van már zöldbab vagy 11-12. Uborkákat is elkezdtük szedni, mert ahogy nézem rengeteg lesz, céklát is egyeltem kifele, amiből már úgyszintén van 4 dunszt Moti készítésében. Szárazbab is úgytűnik rengeteg lesz, csak győzzük majd felhasználni. A gondot csak ez az ebatta kánikula jelenti, hiába locsol az ember fia és lánya esténként taktakkal másfél órát, olyan erős a nap, hogy estére minden fekszik.

A múltz vasárnapunk nagyon kemény kőkeményen pokoli nap volt az estét tekintve. Úgy döntöttünk, hogy szedünk ilyen erdei vad fekete ribizlit, mert valami fenomenális belőle a dzsem. Persze ki is gyalogoltunk a kúria dűlejéhez, ahol ez nagy számban tenyészik, és le is szedtünk dekára pontosan 1.25 kb-ot vagy egy óra alatt. Büszkék is voltunk magunkra, feszítettünk a pusztában meg minden, egészen addig a pontig, amíg nem kerültünk oda, hogy na, akkor elkell készíteni a dzsemet. Szemenként ismétlem szemenként kellett leszöszmötölni minden cseszett bogyót, kb vagy 4 óra munkával, mire átmoshattuk, és dzsemet csinálhattunk belőle. Ez pöppet elvette a kedvünk a dologtól. Persze nagy elővigyázatosságunk ellenére is került bele megszáradt szöszmösz rész, amire rájöttünk, hogy nem lehet észre vennia  dzsem elkészítése után, mert megpuhul, tehát effektive hiába gyilkoltuk magunkat és egymást 4 órán keresztül. Tehát este 23:30 felé szépen pityeregve ágyba bújtunk, és álmodtuk tovább a bogyózást lázálomban -.-

Jelenleg még sárgabarckot kell szereznünk gyorsiban, vagy 20 kilót, mert lemegy a szezonja, nekünk pedig olyan lekvárunk még nincs elrakva. Illetve tegnap apuval hozattunk ilyen savanyító vödröt a vedres savanyúságnak, az uborka nagy részének efféle sora lesz, valamennyire répával, káposztával, stb-vel karöltve. A répa egy kis egyelés része pedig már a fagyiban pislog :)

virágban Moti virágoskertje

szépen nevelődnek ezek is

Kaptunk Jani mestertől 3 ajándék bálát a jövőbeli kecskuszoknak, ezek szépen letakarva a távolban pihengetnek

televény

Lui az őzriasztó, remélem hat valamit -.-

bezony, mi csináltuk :)

zsírkaralábék

paradicsomtenyészet

Noh kérem szépen. Nem azért nem írtam semmit most sokáig, mert nem történt semmi, hanem éppen mert nagyon sokminden történt, így konkrétan a napjaink reggel 6-tól este 10-ig folyamatos futással teltek, annyi időm sem maradt, hogy egy nagyon gyors, kb 20 perces kis befirkantást megtehessek eme becses oldalra.

Sikeredett belülről mindent szép emberesen beglettelni, csak a csempe helyeit hagytuk ki. A mennyezet bejavításával a tisztaszobát leszámítva végeztem. A fürdőt, az étkezőt lefestettem kétsoron, a konyhát pedig egy soron, ha minden jólmegy, akkor holnap kész lesz az is. Gyuszek komám betette a kádat is, így a jövőhéten remélhetőleg kész lesz a fürdőszoba csempézése is. Nagyjából egy napos meló volt a kecó újboli kitakarítása, lévén festés közben, illetve után nem túl süti porolgatni. Jani komám szép dicsőn levágta a bejárót ilyen 5 méteres szélességben, így már egy konkrét sztráda megy a tanyára.

Iszonyat melegek vannak mostanában, így konkrétan minden nap locsolni kell, ami barátok között is minimum 1 óra, ha mindent meglocsolunk, akkor pedig simán megvan másfél is. Gyuszek úr hozott egy jóféle taktakkot, aminek akkora a locsolótávja, hogy kettő pontzról betudja locsolni az egész kertet, így amíg az csapatja, csinálhatunk más melót is.Szóval felmentette egy csomóü időnket jah :)

A kertben lévő növénykék nagyon szépen növögetnek, pont tegnap néztem, hogy mekkora batár nagy hagymáink lettek, remélem elég lesz télire. Igazából egyedül ezidáig úgy komolyabban a krumplival szívtuk meg, mert elkapta egy kis jófajta burgonyavész, így az utolsó pillanatban feleszmélve még sikerült lepermetezni egy soron egy ilyen rézgálic féle szutyokkal. Úgy tűnik megfogta a betegséget, de biztos ami biztos jövőhéten végigmegyek rajta mégegyszer. Tökéletes már nem lesz a krumpli, ez egyfajta életbentartásra lesz jó, de talán annyira elég, hogy kitudja nevelni a krumplikat normálisan. Már nagyon várjuk a költözést, lévén akkor sokkal jobban fog minden haladni, illetve itt anyuéknál a tetőtérben ilyenkor nyáron trillió fok van, szóval eléggé erősen motivál a jó vastag vertfal által keltett hűvösség érzet.

Tegnap este összejöttünk egy kicsit nyársalgatni családdal barátokkal, immár másodszorra. Elsörözgettünk hajnalig, aztán pedig átosontunk a kúriára, ahol néhány fröccsöcske után álomba szenderültünk. Másnap reggel még csapattunk egy reggeli nyársalást a tanyán, aztán remek füstifecskés illatorgánumunkkal hazaosontunk.

Ohh majdnem elelejtettem. Elkezdtünk gyűjtögetni télire, így eltettünk vagy 5-6 kétfős étkezésre megfelelő spenót mennyiséget, vettünk 10 kg szamócát, azt Zsuzsi eltette dzsemnek, illetve szedtünk jópár kiló cseresznyét, az meg ment befőttnek. Bodzavirágot is szedtünk amikor még szezonja volt, abból is van egy télre való adag. Sajna borsónk az nem lesz túl jó ahoyg néztem, így azt majd veszünk. Egyik ismerősöm tud ilyen 100 ft-ért konzerv borsót meg kukoricát, bevásárolgatunk abból is ilyen 40-30 dobozzal, tuti ne éhezzünk :) Szóval ügyelünk arra, hogy mindenből legyen, a következő a meggy prodzsekt lesz, illetve feketeribizlit is kellene szedni. A kaszálékot is gyűjtöm az ősszel megveendő kecskéknek. :)

Már ment le a nap, így sajna nem túl élesek a képek

Zsuzsi cserepesei :)

Rettentő anomáliákkala  jobb alsó sarokban O.O

alakul a mennyezet. nem ennyire csillog, csak a vaku torzított picit

a lazulgatás eleje

és közepe... a vége nem publikus :D

Noh kérem szépen. Ma egy remekbe szabott napot töltöttem kinn a tanyán, csináltam mindenfélét. Eggyeltem a répát, (ez valami borzasztó meló, nem is a pepecselése miatt, hanem mert sajnálom kihúzni a felesleges sarjadékokat, mindegyik kitépésénél rimánkodásokat és sikolyokat hallottam :( ), mulcsoztam a gyümölcs fákat, a maradék krumplit is feltöltöttem, írtottam egy kis gazat, kapálgattam, söröztem, nomeg az egyik régi szőlőtőkénknek csináltam egy kis kerítésféleséget, hogy feltudjon rá futni. Jah, meg a tanya előtti kis Zsuzsi féle virágoskertet is gaztalanítottam némiképp, a többi Zsuzsi érdemét dicséri :D

Minden palántát is nagyjából kiültettünk, még néhány ez az lesz, ami kikerül a napokban. Pl koktélparadicsom, rebarbara, meg effélék, az ízük kedvéért.

Egyre jobban kezd tudatosulni bennem, az a tény, (mert persze az ember tudja, csak éppen nem üti szíven sokáig), hogy a valóban boldog és szép élethez bizony nagyban hozzájárul a természetben való lét, az egyszerűség. Ha úgy tetszik eredendően erre vagyunk teremtve, erre vagyunk kitalálva. A nagyvárosi létforma mai formájában annyira de annyira elrugaszkodott a földtől, a valóságtól, hogy valóban szinte lehetetlen jól éreznie magát az embernek benne huzamosabb ideig. Teljes gyökértelenség, kapcsolatnélküliség tud kialakulni minden szinten. Nomeg kiszolgáltatottság. 

A tanyasi lét nagyon egyszerű. Nem lehet megerőszakolni a természetet a földet, együtt kell vele működni, amúgy veszítesz. Azt eszed jobbára amit megtermelsz, napjaidat az év körforgásához kell szabnod. Ha nem így teszel, ismét csak veszítesz. Nagyon sokan úgy mennek ki tanyára, hogy csak fél lábbal csinálják ezt a dolgot (pl főállásban valahol dolgoznak, vagy éppen ezer más tennivalójuk van). Ezután pedig csodálkoznak, hogy nem bírják, teherré válik az egész, és alapvetően még egy nagy adag idegsokkot kapnak a nyakukba, rengeteg teendővel. Úgy hosszútávon nincs is értelme szerintem. Nyílván az elején mindenki főállással kezdi, mert valamiből épülnie kell a dolognak, és valahonnan indulni kell. Úgy érzem viszont, hogy amennyiben az ember teljesen elköteleződik ennek a nagyon ősi, Isten közeli és csodálatos életformának, nem fél lábbal, hanem két lábbal, valami csoda nyílik meg előtte. Ha úgy tetszik...... helyre kerülnek a dolgok az emberben. Alapvetően attól függetlenül, hogy valaki nyitott e a szellemi dolgokra vagy sem. Az ember fizikalitásában helyesen élve lelkiekben is megerősödik.

Amennyiben az ember sok időt tölt kinn a természetben, a színtiszta valóságban, majd ezt életformájává teszi, nem valami különlegességet csinál. Csupán azt teszi, amit az ősei is tettek. Úgy vélem nem azt kell jelentse ez a dolog, hogy visszamegyünk a kőkorszakba, és úgy élünk mint 10.000 éve, vagy 500 éve, mert a mostban élünk, nem akkor. Hanem ugyan azzal a nagyon emberi és tiszta mentalitással keressük meg a jelenkori problémáinkra a választ. Úgy vélem ez a jövő. Az az óriási technikai fejlődés ami most lezajlik (sokszor teljesen lényegtelen szinteken is, mint pl az okostelefonok ilyen olyan fejlődése), csak akkor lesz fenntartható, amennyiben újra megtaláljuk a lábunk alatt a talajt, újra hazatérünk. Megjegyzem ezekután az fog fejlődni inkább, aminek értelme is van, és nem az, ami a kiüresedett életű emberek egyre kifinomultabb figyelem elterelését szolgálja az életükről, ami sokszor a teljes nihil. Szerencsés vagyok abban, hogy átéltem ezt a nihilt, és most átélem ennek ellentettjét is, a hazatalálást. Mert azután, hogy rajtam segítettek, talán egyszer én is leszek képes segíteni másokon, egy boldogabb élet megtalálásában. A boldog élet mindig a kapcsolatokban van. Kapcsolat Istennel, kapcsolat az emberekkel, kapcsolat a teremtett világgal. A tanyasi lét a teremtett világgal való kapcsolatot teszi helyre, és ezáltal válunk újra nyitottá emberi kapcsolatainkra, majd levetkőzve sok berögződésünket megnyílhatunk Istenre is.

Mai alkotásom :

Nah kérem szépen! Azt mondhatom, hogy elgyütt az az idő is (én azért bevallom, hogy nem hittem volna), hogy már nem kisbaltával verjük ki a falakat, szakajtjuk le a mennyezetet és rugdajjuk kifele a vályognak valót, hanem mondjuk azt, hogy építünk is, jobban mondva alkotunk, vagyis szebbé tesszük itten a világunkat.

Édesapám és Sándorunk igen magasszintű segítséget nyújtva felhúzták a tégla pultot, valamint begipszkartonozták a pult és ajtó feletti részt. Én letakarítottam amennyire tudtam a kis szoba mennyezetét, és egy soron lefestettem (a többi majd ősszel jön ott, lévén ott még akkor építkezni fogunk). Addig is persze meszelve lesz, hogy lakható legyen. No meg igen... ez is lényeges.... végeztem a mennyezet lemosásával, néhány deszkán lévő csík kikotrását leszámítva, de az úgyis meglesz a mennyezet áttörlésével együtt, ami után jöhet bizony a pácolás. Kevés helyen kell fagittel javítani szerencsére.

Nomeg! Megvettük a fürdőszobába a csempét, megrendeltem az odavaló követ, meg megvettük a konyhába való kövezetet is. Laminált padló még intézés alatt.

A kertben mint olyanban minden ki lett vetve az égatta világon, a héten kerülnek még ki a palánták, és aztán már csak kapálni kell egy nyáron át. Szerencsére Zsuzsi élvezi, hisz így az építkezés mellett kevesebbet tudok benne tölteni, mint kellene -.- Zsuzsi szedett egy nagy adag bodzavirágot is, teának szárítjuk őket. Ha jobb lesz az idő, még szedünk pár kilócskát.

Továbbá vettünk egy locsoló fejet a kertbe, így sokkal több időnk lesz naponta a házra. Mondjuk azóta kinn sem voltam (2 napja történt), mert szakad a víz állandóan, és szomorkodik dolga végezetlen a locsoló :( Remélem ma már kitudok lépni.

bedobozolva:

lemosva a mennyezet, jelzem mindenütt :D:

Itt már egy soron pácolva is, nomeg teljesen be is lett glettelve a kisszoba :

téglapult:

a főnökkel:

a bedobozolt mennyezettel:

az új kerti locsoló:

növekednek a srácok:

Nah kérem szépen. Az elmúlt bejegyzés óta (cirka egy hónap) eléggé sokmindent haladgattunk. Kb mindenre volt időm, csak írni nem. Rendbetettük teljesen a kiskertünket, ahonnan reményeink szerint a táplálékunk egy részét vételezni fogjuk. 

-kinn vannak:borsó, sárgabab, száraz bab,retekből kétféle, cukkini, vörös és lila hagyma, répa, zöldség, kétféle saláta, cékla, kapor, csemege és sima uborka, krumpli, halloween tök (jah ez kellett), dísztök (ez is nélkülözhetetlen volt), laboda, csemege kukorica, spenót, karalábé, csicsóka... meg eszembe sincs minden :)

-kimegy még palántaként vagy másként: csemege uborka, 3 féle paradicsom, 3 féle paprika, sütőtök, sima tök, fejes káposzta, tojás gyömölcs, sóska meg még ez az ami most nagyon nem akar az eszembe jutni.

Valószínűleg egy darabon még fel is fogom ásni a földet, mert kevés lesz a hely. Zsuzsi ház előtti kis ágyása is már telis tele van mindenféle gyógy és fűszernövénnyel, nyáron már csipegethetünk is róluk

Éppen a vetés felénél jártam kb, amikor igencsak nagy kaland ért. Éppen ahogy kiértem a tanyára, és letámasztottam a biciklit, látom ám, olyan olyan 10 roppant jól termett és egészséges lelkiállapotú szürkemarha piheg az istállónk mellett, cseszve a világra. Meglátva őket túl a meglepetésen, már már gyönyörködtem a valóban ritka látványban, amikor is a vezér felállva elkezdte csóválni a buksiját felém, azokkal a roppant bájos méteres szarvaival, ugráltatta a seggét, és kifejezte minden ízében, hogy rohadtul nem hívott engem ide senki. Túl azon, hogy belém állt a szar, és azon morfondíroztam, hogy mi a fenéért csonkoltuk le az eperfákat, lévén így necces felmászni rájuk, a ház ablaka felé kezdtem somfordálni, ha baj van, akkor bevetem magam a kecóba. Nyílván nem bírhatták a szagom vagy valami, mert kemény vágtában elkezdtek iszkolni ők is az udvarból kifele, amit szerencsésen még sikerült megörökítenem a telefonommal, hogy ne higgyétek, hogy kamuzok :) Az élmény nagyságát görgetve magamban jutottam el a felismerésig, hogy ha marha, akkor dagonya. Ha dagonya, akkor pedig a kiskertünk... akkor  szépen lesomfordáltam a televényünkre, amikor is megdöbbentő látvány fogadott. A felét, a még be nem vetettet széjjel túrták segg mélységig, de a veteménybe bele sem nyúltak. Mondom ez hogy lehet..... szerencsémre ott hagytam hosszában a vetemény mellett a kis zsineget, amivel mértük ki a sorokat. Konkrétan a földön volt, de azt hitték villanypásztor, így nem mentek át rajta. Illetve csak egy lépte át, de ő semmiféle kárt nem tett. Ha ez nem az isteni gondviselés, akkor nemtudom mi az :D Többek mondták azóta, hogy néha vándorló méneseket, vagy csatangoló barikat is lehet látni ahogy átvágnaka  pusztán... hát jah.... van egy tanya kb 1 km-re ahol nem igen őrzik a jószágot, a gazda kakil a birtokára, aki ellátja, az meg lehet ritkán józan :)

Belül kb végeztünk a vakolásssal, mindjárt kész a mennyezet letakarítása, megvannak a küszöbök, lassan glettelgetünk, nomeg téglázgatunk. Belülről csak egy fotót osztok,a  többit majd akkor, ha látványos lesz. Az udvar lenyírva, és szemét nélkül már egész tipp topp. A szomszéd tanyán lehetőségünk volt kicsit belemélyedni a kecskézés rejtelmeibe Zsuzsival, ahol fejés gyorstalpalón estünk át, és megismerkedtünk a képen mellékelt kecskével, Luival, aki a főnök. Ne tévesszen meg titeket a kinézete és mérete, rettegésben tartja az egész nyájat, és térdre kényszerít mindenkit. Igyekezzük szolgálni őt O.O

Büdös vad gnúk a birtokon -.-:

A főnök szemrevételez!:

Végre szemét nélkül:

Lenyírva:

Azért belül is történt ez az, de a többi még titok O.O:

Végezetül de nem utolsósorban Lui a csendes gyilkos harci törpe kecske és Zsuzsi.

Huhh... kicsit megzakkantott mostanában az a rengeteg meló ami ránk szakadt, de azért meg is van a látszatja.

Jani komám valami elemien nyugodt és higgadt idegrendszerrel szántotta fel a hajdani erdős-alés területünket, ahonnan kilettek szedve a tuskók. Konkrétan 4x kellett neki végigbaktatni rajta úgy, hogy az első kettő szántásnál kb 5 méterenként kidobta az ekét a föld, úgy felgyűrte a gyökereket és a füvet, amit aztán le kellett róla takarítani szóval durva vót. Most még a terület rendezése folyik, remélem ma végzünk vele, aztán vasárnap már mehet a veteményezés. Sajnos szinte semmi eső nem volt tavasszal, így bőven kell majd locsolni, hogy egyáltalán kimehessenek a cumók a földbe.

Gyuszkó komám az aknában a csepegő csapunkat lecserélte, illetve hozott egy új nyomáskapcsolót és beszerelte, mert a régi sehogy sem akart lekapcsolni. Ma ha minden igaz meg lesz véve az új csap (a régi elfagyott :D ) és a slag is, hogy tudjunk locsolni hatékonyabban.

A melók szünetében összedobott Zsuzsi egy kis nyársalóhelyet, amit a déli ebédszüneteknél már le is teszteltünk, jóféle!

A belső térben jelenleg folyik a mennyezet lemosása, valamint a falak vakolása 90%-os, betonból kiöntöttük a küszöbök helyét is. Jövőhéten remélem meg lesz az ajtóknál a javító meló, nomeg fel lesznek téve az ajtóknál és a pultnál a gipszkarton takarások is.

A gyümifák igen szépen kizöldültek, úgy tűnik mind megmarad. Talán csak egy Josta bokor adta meg magát, de mintha az is hajtana alulról :)

Szóval valami iszonyatosan sok a tennivaló. Nem tudom mennyire tartható a május végi költözés, de nagyon igyekszünk. 

Íme néhány képecske a dicső melókból:

Nyársalóhely Zsuskával:

Zsuzsi féle virágos és gyógynövényes kert:

Nah ez durva volt :D

Sőt! amortizáló

4 szántás után ez már kinézett valahogy

Egy nap kőkemény 10 órás kaparászás és tisztogatás, gereblyézés után:

Soha, de soha nem élt annyi ember teljes létbizonytalanságban, kiszolgáltatottságban, testi és lelki értelemben, mint manapság.

Testi értelemben:
Ma a magyar emberek (maradjunk helyi viszonyoknál, de másutt is hasonló a szitu) 99%-a alapvetően rabszolga sorban senyved. Ez annyit jelent, hogy megélhetésében (fűtés, étel, lakhatás), vagyis a legalapvetőbb dolgokban amelyek az életéhez szükségesek, tökéletes létbizonytalanságban él. A lakóházak, panelek, társasházak nagy része ugye mindenféle, még elemi szintű önellátásra is használhatatlan. Az emberek tömegei a pénznek nevezett csere eszközzel váltják meg minden olyan szükségletüket, ami az életükhöz kell. Abba megint ne menjünk bele, hogy mekkora problémákat vet fel az, hogy önmagában a pénznek objektíve semmi értéke nincsen, csupán közmegegyezéssel elfogadott értéke, amit igazából egy bizonyos ponton túl korlátlanul lehet manipulálni.....
Ezen váltójegyeket pedig a mai magyar ember 99%-ban jelenleg roppant instabil munkahelyeken, vagy éppen közmunkának/kulturális közfoglalkoztatottságnak nevezett közsegélyeken szerzi be. Ezeken a helyeken senki de senki nem tenné szívére a kezét és mondaná teljes bizonyossággal, hogy egy év múlva itt fogok dolgozni, és a kapott pénzből megtudom váltani az életemhez szükséges dolgokat.
Életük, és megélhetésük az esetek tetemes részében 1-2 ember megfellebbezhetetlen döntésétől függ. Természetesen itt olyan megélhetésről beszélünk, ahol az emberünk csak annyi váltójegyet kap, hogy ne haljon éhen, és fűteni tudjon magára. Ezzel együtt pedig ezekért a helyekért is akkora a verseny, hogy nyugodtan váltogathatja minden vezető az alkalmazottait, hiszen óriási mennyiségű potenciális jelentkezőből válogathat. Azok akik panaszkodnak a jelentkezők hiányára, azért teszik, mert olyan mértékben zsarolják szét a munkaerejüket, hogy igazából ha valaki nincs óriási bajban, már nem megy oda.

Ez az életmetódus pedig tökéletes létbizonytalanságával számtalan lelki és testi probléma forrása. Véleményem szerint viszont a világ ilyen nemű berendezkedése már eleve belső, lelki problémákra vezethető vissza. A világban egzisztáló személy kiszolgáltatottsága nem más, mint az elvallástalanodott, Istentől távol kerülő ember belső kiszolgáltatottságának vetülete.

Az efféle rablógazdálkodásból való testi, lelki szabadulás csakis a személyes világkép megváltoztatásával, majd pedig az elemi dolgokban a roppant instabil megélhetési formáktól való elszakadással történhet meg csupán.
Ebben pedig a jelenlegi magyar helyzetet figyelembe véve, szinte egyedüliként a tanyasi élet által nyújtott biztonság nyújt valamiképpen alternatívát. A jelenlegi kormányunk éppúgy, mint a kommunista hatalomátvétel óta minden kormány folyamatosan szűkíti a tanyasi ember lehetőségeit, teszi tönkre életterét, de még mindig van annyi kiskapu és lehetőség ezen élet megzabolázhatatlansága okán, ami egy új kezdet magjaként szolgálhat alapul. Mert jelenlegi formájában a város és falu (külváros) csak a fentebbi rabszolga tartó, teljes létbizonytalanságban tartó rendszer dolgozóinak hálóhelye. Nem több. Ezzel szemben a valódi tanya élettér és életet adó forrás egyszerre. Csak sokadik funkciójában hálóhely...

Ma egy igen hosszú munkanapot tudhatunk a hátunk mögött, de nem panaszkodhatom. Remek volt! Lassan kezdünk abba a fázisba eljutni a munkálatokban, amikor is látványos dolgok történnek, és egyre kevesebb a rombolás :)

Tegnap teljesen sikerült befejezni az eperfák levágott ágainak elhordását, ma meg az igazán kicsi maradékokat tüzelte el a Zsuzsi, illetve használtuk fel őket nyársalásra ebéd gyanánt. Amíg asszonka kinn tüzeskedett, addig Sanyi benn vakolt, én meg amikor füttyentett kevertem neki a maltert, emellett meg kigazoltam és felástam egy kis területet, ahol virágos és gyógynövényes kert lesz. Zsuzsi már el is vetett néhány fotoszintetizáló csodát, reméljük ki is fognak kelni. Ha beválik, akkor a ház előtti rész másik felére is hasonló fog települni. Folytattam a ház mögötti gödörből a szemét kitakarítását is. Szinte minden kis ásónyom új csodákat hoz a felszínre. Holnap még kiszedek onnan 2-3 zsákkal, aztán ami ilyen vas, meg egyéb cucc marad a földbe (műanyagot leszámítva), azt hagyom is ott békibe, éljen meg jobb időket :) Van jó kis agyagos meszes földes sittem, azt ráhordom (legalább kerül valahova), kicsit ledöngölöm, aztán csók a családnak, az úgy tökéletes lesz. Már rengeteg kijött onnan. Mai legcsodálatosabb leletem egy majdnem ép moslékos vájú volt. Eltettem a jövőbeli pipiknek.

Úgy számolom Sanyi mesterrel még 1 nap munkálat, és végzünk a benti vakolással, jöhet a mennyezet, addig legalább szárad a fal.

Kalandok a tanyán:

1. Életem első mocskosmód pofára eső őze: Tegnap kőkemény fapakolás közben hordom hátulra a tüzifát, amikor is óvatlanul előugrik egy még igencsak ifjonc őzike a téglarakás mellől. (itt konkrétan minden állat úgy viselkedik, mintha a büdös életbe embert nem láttak volna, vagyis nem félnek pöppet sem). Volt benne némi meglepetés, de nem eröltette túl az eliszkolást, szép lassan kódorgott el tőlem (kb 5 m-re volt), miközben a kis kocsányon lógó bambi szemeit nem igen átallotta levenni rólam. Ami azt jelentette, hogy a bambi ment balra, a feje meg nézett jobbra. A hiba csak ott volt, hogy így nem vette észre az általam kifeszített határt jelző zsinórocskát, és odaérve úgy..... nos... minden kecsességet nélkülözve humuszt orral feltúróan, nyálcsikott húzóan pofára esett. Ekkor büszkeségét vesztve kis kocogásba eltünt a sűrűben. Fél óra múlva amikor apu kinézett, akkor már a réten legelészett tőlünk olyan 50 m-re. Fűvel dolgozta fel a traumát.

2.Hollók O.O : Soha, de soha nem láttam még hollót, maximum kitömve. Tegnap csapatostul vonultak át a tanya felett, lehettek vagy tizenvalahányan. Nem tudom, hogy ezek a jószágok vándorolnak e, ha igen, akkor most van e nekik az utazási idejük. Valamelyik nap ha lesz hozzá húzalmam, utána kulturálódom.

Külön érdekesség egyébként a volt tómeder környékén megfigyelni a megjelenő madárfajokat, mert sokkal több ma már helyileg különlegességnek tűnő jószág tűnik fel mint másutt. Talán a tómeder zöldebb füve, vizesebb mikroklímája, így több elesége vonzza be őket.

virágos-gyógynövényes:

takarítás után:

haladunk:

Ilyen ellenőrzés mellett para lazítani :)

Noh kérem szépen. Nagyon durva kinti melóhegyeket oldok meg mostanában, úgyhogy némiképp kezdem érezni, hogy kezd lappadni a hosszú évek kőkemény munkájával felépített sörpocakom. Erre a hétre vettem ki szabit, így tulajdonképpen minden nap reggeltől késő délutánig kinn vagyok és nyomom az igát. Ma csak azért nem megyek olyan korán, mert már embertelenül elfáradtam. Persze még ma is vár rám tevés vevés.

Andris dicsőséges unokatestvérem múlthéten kijött nekem segíteni, ezt megörökítendő szeretném megosztani a kedves olvasókkal ezt a kissé szexista, de reméljük párt propagandát nem sértő képet, ahol susnya nyomkodóként egzisztál:

Itthon Zsuzsival elveteményeztük a palántának valót, igyekeztünk mindenfélét összeválogatni, aztán majd kiderül mi sül ki belőle, asszonyka minden nap szép serényen megöntözi őket. Az összes tuskót géppel kirángattuk a földből. A kép alapján nem annyira gázos a szitu. Igazából meg vagy 4 munka nap volt, hogy kiszedtem az összes (maradék) tuskót, aztán egyenként kiszedegettem a földből a  vastagabb gyökereket, visszatemettem a gödröket, majd minden gallyat és szemét darabot letakarítottam a területről. A végére nagyjából megnyúvadtam. Tegnap végeztem vele, aztán folytattam a tevés vevést az eperfa hordásával. Ez sem tűnik így távolról durva munkának, de akkora rönkök vannak, hogy egyedül valami gyilkos hordani. Ma kicsit később megyek ki. Mindenesetre ha ma is csinálom vagy 6 órát, akkor sem vagyok biztos benne, hogy befejezem a dolgot. Tüzelőnk tényleg annyi lesz mint a fene.

Miközben én ezeket a bájos kinti munkálatokat folytattam, Sanyi bátyánk belülről kátrányozta a házban a lábazatot (az alsó téglasor itt ott nedves, és a bajt megelőzendő), illetve elkezdte a ház vakolását.

Kiültettem 13 db fát, és 5 bokrot. Próbáltunk Zsuzsival mindenfélét összeválogatni, így lesz többféle alma, szilva, körte, barack, meggy, valamint ment ki piszke, meg josta is (azt hiszem ez a neve). Örültem neki, hogy még mindig maradt egy csomó helyem pl a ház mögött, oda még egy olyan 5 fa biztos el fog férni 25 méteren.

Gyökér káosz... sokkal rosszabb a valóságban:

Az ifjoncok egyik tagja, egy becses pálinkának való szilva:

Régről megmaradt kisvirág:

Noh igen, nem is írtam. A kert felől minden gallymaradványt elégettem (a szomszéd fel is hívta aput, hogy tud e róla, hogy ég a tanya), így már tökéletesen kész a terület a bármikori szántásra. Jani barátom volt olyan jó, hogy felajánlotta, hogy ha erre jönnek kifelé szántani, akkor bekanyarodik ide, és megcsinálja nálunk is. Hála neki! És Isten óvja a traktort a tuskóktól, mert szívbajt kapok, ha még talál benne.... :)