Noh kérem szépen. Nagyon durva kinti melóhegyeket oldok meg mostanában, úgyhogy némiképp kezdem érezni, hogy kezd lappadni a hosszú évek kőkemény munkájával felépített sörpocakom. Erre a hétre vettem ki szabit, így tulajdonképpen minden nap reggeltől késő délutánig kinn vagyok és nyomom az igát. Ma csak azért nem megyek olyan korán, mert már embertelenül elfáradtam. Persze még ma is vár rám tevés vevés.

Andris dicsőséges unokatestvérem múlthéten kijött nekem segíteni, ezt megörökítendő szeretném megosztani a kedves olvasókkal ezt a kissé szexista, de reméljük párt propagandát nem sértő képet, ahol susnya nyomkodóként egzisztál:

Itthon Zsuzsival elveteményeztük a palántának valót, igyekeztünk mindenfélét összeválogatni, aztán majd kiderül mi sül ki belőle, asszonyka minden nap szép serényen megöntözi őket. Az összes tuskót géppel kirángattuk a földből. A kép alapján nem annyira gázos a szitu. Igazából meg vagy 4 munka nap volt, hogy kiszedtem az összes (maradék) tuskót, aztán egyenként kiszedegettem a földből a  vastagabb gyökereket, visszatemettem a gödröket, majd minden gallyat és szemét darabot letakarítottam a területről. A végére nagyjából megnyúvadtam. Tegnap végeztem vele, aztán folytattam a tevés vevést az eperfa hordásával. Ez sem tűnik így távolról durva munkának, de akkora rönkök vannak, hogy egyedül valami gyilkos hordani. Ma kicsit később megyek ki. Mindenesetre ha ma is csinálom vagy 6 órát, akkor sem vagyok biztos benne, hogy befejezem a dolgot. Tüzelőnk tényleg annyi lesz mint a fene.

Miközben én ezeket a bájos kinti munkálatokat folytattam, Sanyi bátyánk belülről kátrányozta a házban a lábazatot (az alsó téglasor itt ott nedves, és a bajt megelőzendő), illetve elkezdte a ház vakolását.

Kiültettem 13 db fát, és 5 bokrot. Próbáltunk Zsuzsival mindenfélét összeválogatni, így lesz többféle alma, szilva, körte, barack, meggy, valamint ment ki piszke, meg josta is (azt hiszem ez a neve). Örültem neki, hogy még mindig maradt egy csomó helyem pl a ház mögött, oda még egy olyan 5 fa biztos el fog férni 25 méteren.

Gyökér káosz... sokkal rosszabb a valóságban:

Az ifjoncok egyik tagja, egy becses pálinkának való szilva:

Régről megmaradt kisvirág:

Noh igen, nem is írtam. A kert felől minden gallymaradványt elégettem (a szomszéd fel is hívta aput, hogy tud e róla, hogy ég a tanya), így már tökéletesen kész a terület a bármikori szántásra. Jani barátom volt olyan jó, hogy felajánlotta, hogy ha erre jönnek kifelé szántani, akkor bekanyarodik ide, és megcsinálja nálunk is. Hála neki! És Isten óvja a traktort a tuskóktól, mert szívbajt kapok, ha még talál benne.... :)